Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Denzer; Horst: Moralphilosophie und Naturrecht bei Sámuel Pufendorf (Ism.: Poór János) 368
369 TÖRTÉNETI IRODALOM A teljes pufendorfi életművet elemző monográfia nemcsak a nagy gondolkodó mélyebb megismerése miatt fontos, hanem azért is, mert egy olyan eszmerendszerről nyújt áttekintést, amelynek a magyar történelemre, főleg a 17-18. század politikai gondolkodására eddig kellően nem méltatott komoly hatása volt. A természetjogot a 17. század végétől oktatták a magyarok által is látogatott nagy európai egyetemeken, de megtalálhatók voltak Pufendorf és a természetjogi iskola más képviselőinek művei az osztrák kameralisták és a Habsburg család könyvtáraiban is. Denzer nem foglalkozik külön Pufendorf életútjával, arra egy rövid kronológiai táblázat erejéig tér ki a függelékben, a rendszer tárgyalása során pedig csak az annak szempontjából fontos mozzanatokat említi meg. Pufendorf nem akadémikus tudóstípus volt, a „tudást csak akkor tartotta értelmesnek, ha az használ". Ezért is utasította vissza a pfalzi választófejedelem által felajánlott professzorságot, mondván, hogy nem akar a meglevő 999 előadáshoz egy ezrediket fűzni. Tudományos munkája a jelenhez, a pozitív változtatásokhoz akart tudományos igényű segítséget nyújtani, de - bár kereste a fejedelmi udvarok közelségét (Heidelberg, Stockholm, Berlin) - a gyakorlati politikával személyesen nem került kapcsolatba. Világpolgár volt - írja Denzer-, akinek ott a hazája, ahol a szabadságot, jogot, vallási türelmet, veszélytelen életet, jövedelmező foglalkozást biztosítják. Franciaország elleni támadásai sem nemzeti érzületből fakadtak, hanem a Nantes-i ediktum visszavonása kapcsán a XIV. Lajos politikájában való csalódás váltotta ki azokat. Pufendorf hallatlan népszerűségének okát Denzer közbülső helyzetében, az új és a régi közötti közvetítő szerepében, világpolgárságában, azaz nézeteinek mindenütt alkalmazhatóságában látja. Művei számos kiadást értek meg, ami akkor is magáért beszél, ha az egyes kiadások példányszáma ismeretlen. A „De officio hominis et civis" 60 latin, 20 francia, 5 angol, 3 német; a „De iure naturae et gentium" kb. 15 latin, 10 francia, 6 angol, 2 német, 1 olasz: a Monzambano néven írt „De statu imperii germanici" több mint 20 latin, több francia és angol; az „Einleitung zu der Historie der vornehmsten Reiche und Staaten . .." több mint 20 német és francia, 10 angol kiadása ismeretes. Pufendorf autoritás volt a politika, természet-, nép-, és államjog területén, könyvei a 17. század elején standard művek az egyetemeken. Természetesen kritikusai is voltak, mint Leibnitz, Thomasius, a felvilágosodás egyik szárnya stb. A 19. sz.-ban is ellentmondásosan értékelték teljesítményét, van aki az államtudományok előfutárát látja benne (Treitschke), van aki éppen a pozitív államjog kidolgozásának hiányát rója fel (Bluntschli). A könyv második részében Denzer Pufendorf tudományelméleti előfeltevéseit vizsgálja, mint tudományfogalom, megismerés, értékelmélet és szisztéma. A következő fejezetben tér rá a fő témára, a pufendorfi rendszer elemzésére. Korában és a későbbiekben is legnagyobb hatása Pufendorf államelméletének volt a politikai gondolkodásra. Az államot racionális vívmánynak fogta fel, amely a természetjog és a pozitív jog elveire épül. Az államot az emberből, az emberi természetből lehet megérteni, lévén az szerződés-állam, azaz emberi tett. Denzer ezért Pufendorf rendszerének elemzését az emberi természet értelemzésével kezdi. A kozmoszt Pufendort „entia physica"-ra, azaz élettelen, vegetatív és állati természetre; illetve „entia moralia"-ra, azaz emberi természetre osztja. Hansúlyozandó, hogy az emberi természet a fizikáin alapul, de egyben annak meghaladása is. Az emberi természet specifikuma az értelem. Az értelem azokat a normákat ismeri fel, amelyek szerint minden emberi tevékenységnek orientálódnia kell; az értelem képes felismerni a törvényeket, azok alapján megítélni a helyest és helytelent. A másik specifikusan emberi sajátosság a szabad akarat. A szabad akarat nem azonos a korlátlan szabadsággal, korlátja, pontosabban regulativ elve az általános emberiként felfogott boldogságra és tökéletességre való törekvés. Pufendorf rendszerében az elsődleges szerepet a törvény játssza. A törvény létét, szerinte, az emberi természet specifikumai, az értelem és a szabad akarat egyaránt feltételezik. A törvény vezérlő normát jelent, amit az értelem által felismert jó, az ember java tételez. Az általános törvények általános kötelességeket feltételeznek, azaz a törvények iránti engedelmességet. Minthogy azonban a természeti törvény az ember tökéletesedését szolgálja, az ember szabad akaratából veti magát alá. A természeti ember Pufendorf rendszerében értelmes lény, szabad akarattal, aki azonban törvényeknek van alávetve, azok kötelező érvényét elismeri, ám azokban egyúttal szabadsága is gyökerezik. 11 Századok 1978/2
