Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Mann; Golo: Wallenstein. Sein Leben (Ism.: Kalmár János) 366
364 TÖRTÉNETI IRODALOM bizonyos közhelyeket, ill. túlhangsúlyoz egyes jelenségeket (pl. az Izbrannaja Rada ún. „kompromisszumos politikájáénak értékelése, a dvorján publicisztika század közepi fellendüléséről, M. Baskin eretnekségéről, I. Pereszvetov radikalizmusáról, típus-jellegéről szóló részek, az 1566-os zemszkij szobor résztvevőinek „zendülése" stb.). Ellentmondásokba keveredik némely, a forrásokban különösen homélyosan és megtévesztően felbukkanó esemény tárgyalásakor (pl. a bojár „összeesküvés" és „árulás" terminusok idézőjeles és idézőjel nélküli használatának állandó variálása, V. Sztarickij szerepe és az erre vonatkozó források váltakozó interpretálása). Eltekint a tárgyalásuktól, ill. csak utalásszerűén tér ki még minden vonatkozásában nem kellően kidolgozott, ill. végérvényesen még meg nem oldott általános elvi jelentőségű kérdésekre (a rendi képviseleti monarchia, a centralizáló, a „szamogyerzsavije", az abszolutizmus tartalma és egymáshoz való viszonya Oroszországban. Túlságosan bízik az olvasó „nagykorúságában", és maga elhagyja az értékelést. Ez utóbbi R. Szkrinnyikov munkájának legalapvetőbb hiányossága. A politikatörténetbe ágyazott életrajzban valójában kevés a kitekintés. Alig tudunk meg valamit arról, hogyan illeszkedik a korszak a 16. századi orosz fejlődésbe, mik ennek a fejlődésnek gazdasági, társadalmi mutatói; mik a lehetőségei és korlátai. A szerző elismeri, hogy V. I. Lenin megállapítása a 17. századi Oroszországról, mint „önkényuralmi (szamogyerzsavnaja) monarchiáról Bojár Dumával és bojár arisztokráciával" a 16. századra is - még fokozottabb · mértékben - helytálló. Ε felépítményi sajátosság nyilvánvalóan Oroszország gazdasági-társadalmi fejlettségi szintjével magyarázható. Ebből azonban R. Szkrinnyikov nem von le következtetéseket a lehetőségekre vonatkozóan. Ellenkezőleg: Iván szélsőséges politikáját szubjektíve - egyébként az általa is politikai vezető-szerepre még éretlennek tartott - dvorjánsztvo 16. század közepi publicisztikájának egyszemélyi képviselője, a cár kegyeit kereső, idegen származású condottieri, I. Pereszvetov harcias „esdeklő leveleivel" igazolja. A szerző bemutatja a „reform-korszak" messzemutató vívmányait s jelzi, hogy ezekhez Ivánnak vajmi kevés köze volt. Tárgyalja a cár „önállóságának", uralkodása második szakaszának eredményeit; a csődöt, az ország demoralizálódását. Ε két tényt azonban nem kapcsolja össze, s belőlük nem von le következtetést. Sokoldalúan, a rendelkezésre álló források teljességére támaszkodva rajzolja meg Rettegett Iván alakját, - de nem próbálja meghatározni, hogy e nem mindennapi egyéniség extremitásának mikor és milyen mértékben volt hatása az események menetére. Félreértés ne essék; nem azt kérjük számon R. Szkrinnyikovtól, hogy miért nem mondja ki expressis verbis: nagy cár vagy idegbeteg dcspota. Ezzel együtt joggal tarthatjuk indokolatlanul lakonikusnak a probléma megoldásának kísérletét a könyv utolsó két sorában: „A viharos idő sajátságos bélyeget nyomott a történelmi személyiségek jellemére és sorsára. Rettegett Iván e kor szülötte volt" (241.1.). Az R. Szkrinnyikov által elfogulatlanul, szigorú objektivitással elénk tárt forrásokból mégis egyértelmű bizonyossággal tárul elénk a cár valóságos képe. Ez a portré pedig gyökeres ellentéte a hagyományos történetírás idealizált konstrukciójának. A leningrádi tudós Rettegett Ivánról szóló életrajzával tehát elérte célját; megszületett az a mű, amely alkalmas lehet arra, hogy a köztudatból kiszorítsa a régit, s elterjessze az új Iván-képet. Minkáját ezért nyugodtan nevezhetjük - minden ellentmondása ellenére - R. Ju. Vipper 40-es években kiadott művéhez hasonló historiográfiai jelentőségűnek. Szvák Gyula G. MANN: WALLENSTEIN. SEIN LEBEN ERZÄHLT VON GOLO MANN (Frankfurt/M., 1971., S. Fischer. 1367 1.) WALLENSTEIN ÉLETE A harmincéves háború és annak egyik legfőbb szereplője, Wallenstein, már a kortársakat is foglalkoztatta (Priorato, Gualdo: História deila Vita d'Alberto Valstain, Lion, 1643), az utóbbi száz év e témáról szóló irodalma pedig - a szépirodalmiakat nem is említve - önmagában is szinte áttekinthetetlen. Érthető ez az érdeklődés, hiszen a harmincéves háború eseményeinek, jellegének
