Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Mann; Golo: Wallenstein. Sein Leben (Ism.: Kalmár János) 366
364 történeti irodalom változatossága roppant szövevényes kapcsolatba hozta a benne résztvevő országokat, hadvezéreket és politikusokat. Ε háború nem pusztán egyike volt a számos feudális-korinak, hanem - miután szinte valamennyi európai országot érintette - kimenetele a következő fél évszázadra, egészen a spanyol örökösödési háborúig, meghatározta az európai erőviszonyokat. Ez az oka, hogy ez az önmagában is számos ellentmondást rejtő korszak valamennyi részvonatkozása mai napig sem megnyugtatóan tisztázott, több korabeli politikus tevékenységének megítélése pedig egyes részletkérdések megvilágítása után módosításra szorul. Éppen ezért lehet hasznos Wallenstein személye és a harmincéves háború iránt érdeklődők számára a neves nyugatnémet történésznek, Golo Mann-nak, századunk egyik legnagyobb írója, Thomas Mann fiának Wallensteinről szóló monumentális biográfiája. A mű szépírói megformálásában bizonyára az apai örökség is közrejátszik, bármennyire eltérő is kettejük stílusának jellege. A jelenleg Svájcban élő professzor érdeklődési köre széles. Fontosabb művei: Friedrich von Gentz. Geschichte eines europäischen Staatsmannes (1947), Vom Geist Amerikas (1954/61), Deutsche Geschichte des 19. und 20. Jahrhunderts (1958), Geschichte und Geschichten (1961). Golo Mann a klasszikussá vált Propyläen-Weltgeschichte társkiadója, amelynek 7. kötetébe ő írta a harmincéves háborút és a 17. század művelődéstörténetét tárgyaló fejezeteket (Propyläen-Weltgeschichte Bd. 7, Berlin-Frankfurt/M. Wien, 1964). Az 1970-es moszkvai nemzetközi történészkongresszus több hozzászólása foglalkozott a történeti életrajznak a történettudományban betöltött szerepével, s e műfaj legfőbb feladatának a társadalom és az egyén, a történelmi személyiség és történelem egymásra hatásának bemutatását jelölte meg. Golo Mann Wallenstein-biográfiája is hasonló célt tűzött maga elé: a mindvégig reflektorfénybe állított főszereplőt a lehető legszélesebb családi, társadalmi, politikai környezetben igyekszik bemutatni. A Magyarországon többnyire kizárólag zsoldosai fosztogatásáról hírhedtté vált hadvezér sokoldalú tevékenységét jórészt már kiadott, de így is lenyűgöző mennyiségű forrásanyagra és életrajzi földolgozásra, valamint számos résztanulmányra támaszkodva dolgozza fel a szerző. A Wallensteinbiográfiák szerzői közül elsőként állt módjában a könyvének megírása idején még kiadatlan, de azóta már részben megjelent forráskiadvány-sorozat, a Documenta Bohemica Bellum Tricennale Illustrantia fölhasználása is, amelynek kiadását e korszak jelentős csehszlovák szakembere, Josef PoliSensky vezeti. Annak ellenére, nogy a korabeli Európa egyik legnagyobb hadvezéréről ír, Golo Mann nem bocsátkozik az egyes csaták részletes leírásába, sőt a katonai hadmozdulatokat is csak másodlagosan tárgyalja, szemben az ugyancsak a közelmúltban megjelent másik Wallenstein-biográfia szerzőjével, Hellmut Diwalddal, aki Wallenstein stratégiai tevékenységét állítja a középpontba (Hellmut Diwald: Wallenstein. Eine Biographie, München, 1969). Annál bővebben értesülünk viszont Wallenstein hadseregszervezői tevékenységéről, racionális birtokigazgatásáról a feleségétől örökölt birtokain, valamint Friedland és Mecklenburg hercegségekben, melynek eredményeként csehországi birtokait „terra felix"-nek nevezték. Ugyancsak jelentőségüknek megfelelően kapnak teret pénzügyi manipulációi is, amelyekhez a nagy zsoldossereg fenntartása céljából folyamodik. Hőse ellentmondásos jellemének és cselekedeteinek bemutatásakor a szerző mindenkor logikusan, meggyőzően érvel hősünket nem akarjuk jobbá tenni, mint amilyen volt" - mondja (250. 1.), s ezt, a mű egészét tekintve, sikerül is megvalósítania: „Elbeszélésünk megmutatta, egyre nehezebb lesz Wallenstein jellemét meghatározni" (1013. 1.). Vele szemben azonban a hadvezér politikai ellenfelének, Miksa bajor választófejedelemnek a Protestáns Unióra válaszként 1609-ben megalakított Katolikus Liga fejének, a kor egyik jelentős politikusának külpolitikai tevékenysége a megérdemeltnél sötétebb színben jelenik meg. Golo Mann saját korábbi álláspontjával (Propyläen-Weltgeschichte, Bd. 7. 175-183, 201-211. 1.), valamint a vele párhuzamosan dolgozó Hellmut Diwalddal (i. m.) összhangban a vallási ellentéteket áthidalhatónak tartó, összbirodalmi békére vágyó politikusnak ábrázolja Wallensteint, aki azért tagadja kezdettől fogva a harmincéves háború vallási jellegét, mert úgy véli, hogy egy vallásháború sosem érne véget. Ε pozitív jellegű törekvését tartva szem előtt, menti föl Wallensteint a császár elleni összeesküvés vádja alól. Föltétlen erénye a műnek, hogy Wallenstein tevékenységét mindig széles politikai-diplomáciai összefüggésekbe állítva ismerteti. A harmincéves háborút megelőző politikai viszonyokat, az 1624- 25-ös évek politikai eseményeit, az 1626 utáni helyzetet, sőt a richelieu-i külpolitikát is arányosan tárgyalja, s eközben lehetősége van a Habsburg-ház, az európai dinasztikus kapcsolatok, vagy a harmincéves háború hadseregének bemutatására, sőt olykor a kor
