Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
36 TILKOVSZKY LORÄNT közvélemény nem érti, hogy miért rosszabb a német kisebbség politikai és kulturális helyzete a baráti Magyarországon, mint bárhol másutt Európában, hanem a különböző államokban kisebbségként élő sok-sok millió német ugyancsak a magyarországi sérelmes helyzetet hangoztatja (hallgatva arról — ismeri el Loesch -, hogy milyen jól megy viszont a magyarországi németeknek gazdasági tekintetben). A Magyarországgal szembeni éles kritikát csak akkor lehet elkerülni, a német-magyar kisebbségvédelmi együttműködést az egyes országokban és a nemzetközi fórumokon csak úgy lehet elérni, ha a magyar kormány megfelelően rendezi a magyarországi német kisebbség helyzetét. Mintaszerű magyarországi nemzetiségpolitika az integritási gondolat „mesés megerősödését" hozná magával az elszakított területeken, s Németország számára Magyarország barátságának tényleges értékét nem sejtett módon emelné. Loesch nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Bleyert a magyarországi németség elismert vezetőjének tekintik, s titkos, befolyásmentes választás, szervezkedési szabadság esetén majd elválik, igaz-e az a magyar részről oly gyakori állítás, hogy „senki sem áll mögötte". Bleyer igaz német, de lelkes magyar patrióta; a vele szemben hangoztatott vádak visszahullnak a vádaskodókra. Mérsékelt követelései nem haladják meg a miniszterelnök által tett ígéreteket. Bevonása nélkülözhetetlen a magyarországi német kisebbség helyzetének rendezését célzó tárgyalásokba.53 A Deutscher Schutzbund elnökének e szóbeli és írásbeli közléseivel is nyilvánvaló összefüggésben, Emich Gusztáv berlini magyar követ 1923. május 16-án felkereste Gerhard Köpkét, a német Külügyi Hivatal politikai osztályának vezetőjét, és közölte Magyarország teljesen egyetért azzal, hogy a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó némel szövetségek kapcsolatot keresnek és tartanak fenn megfelelő magyarországi német körök kel (Bleyerékkel), de azzal a megszorítással, hogy ezek a törekvések nem vezethetnek „i magyar nemzetállam tagadásához". A magyar—német barátságra a magyar kormány nag> súlyt fektet, de egyrészt az a véleménye, hogy e barátságot mindkét fél érdekében inkábl befelé kell elmélyíteni, mint kifelé túlságosan propagálni, másrészt a baráti együttmű ködés nem korlátozódhat a kisebbségvédelemre, hanem más aktuális kérdésekben is, ígj különösen a jóvátételek ügyében, eleven kapcsolatot és élénk eszmecserét kellene kiala kítani a két kormány között.54 Közben már május 8-án megtörtént Bleyer és Gündisch ismételten követelt bevo nása a magyarországi németség helyzetének rendezését előkészítő tárgyalásokba. A külföl dön tartózkodó miniszterelnök helyett, de kifejezetten az ő nevében, Klebelsberg Kunc közoktatásügyi miniszter elnökölt a konferencián, melyen jelen volt Steuer német kor mánybiztos, Pechány szlovák kormánybiztos, Wild képviselő, Gratz volt külügyminiszter Bonitz volt sajtófőnök is, valamint a közoktatásügyi minisztérium néhány magasabl rangú tisztviselője. Klebelsberg arra utalt megnyitó szavaiban, hogy ő azok közé tartozik akik már annak idején túlzónak találták az Apponyi-féle népiskolai törvényt, s akiknek a 5 3 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Loesch - Papp Antalhoz. Berün, 1923. máj. 13. Welczeck indítványára a Külügyi Hivatal és a budapesti német követség megállapodott abban, hogy a üggyel kapcsolatban német, illetve német kisebbségi, valamint magyar részről szereplő személyeke fedőneveken említik: Bleyer „Müller", Gündisch „Gerhardt", Teutsch „Ludwig", Hornbostel követséj tanácsos „Hoffmann", Szterényi „Meister" fedőnevet kapott. OL Filmtár, 10937. doboz, 46005' Notiz. Geheim. Berlin, 1923. máj. 12. 54 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 2. Bd. 2. Köpke feljegyzése.Berlin, 1923. máj. 16.
