Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Frojanov; I. Ja.: Kijevszkaja Rusz. Ocserki szocialno-ekonomicseszkoj isztorii (Ism.: Font Márta) 363
364 TÖRTÉNETI IRODALOM vásárlással és a pusztaföldek elfoglalásával szemben háttérbe szorul a feudális jellegű földadományozás és a szabad obscsina függésbe kényszerítése, földjének elfoglalása. Ebből a szerző olyan következtetést von le, hogy az adott időszakban a szabad obscsina-paraszt birtoka a meghatározó, mellette létezik a nagybirtok, amely jellegét - azaz, hogy feudális-e vagy sem - szociális tartalma szabja meg. Ennek megfelelően Frojanov a nagybirtok függő elemeinek helyzetét, függésük jellegét igyekszik meghatározni. Több esetben újszerű következtetést von le a szerző. Pl. míg korábban - a grekovi koncepciónak megfelelően - rabszolga-jellegű függő elemnek csak a holopot tekintették, addig Frojanov az ilyenek közé sorolja pl. a „cseljagy"-ot (mint hadifogolyból lett rabszolgát), a „szmerd"-ek egy függő részét (mint állami földekre ültetett rabszolgát) és a „zakup"-ot, mint a rabszolgaság keletkezésének egy meg-megújuló, helyi tartalékokra épülő és még a 12. század elején is progresszíven érvényesülő formáját. A rabszolgaságból felemelkedők, illetve a szabadokból - a feudális függésbe kerülés törvényei szerint - lesüllyedők rétegeit képviselik az „izgoj", a „puscsennyik", a „proscsennyik", a „rjadovics" és a „zadusnije ljugyi". Ezekről a rétegekről, amelyek a feudális jellegű függő viszony hordozói, a hiányosabb forrásanyagra hivatkozva elnagyoltabb képet rajzol Frojanov; így véleménye éppen a feudalizmus irányába mutató függő viszony elemzésénél a legkevésbé alátámasztott. A felsorolt elemek vizsgálatából azt a következtetést vonja le a szerző, hogy a kijevi Oroszországban a rabszolgaság patriarchalis formája mellett megjelentek annak antik típusa felé mutató fonnák is, amelyek együttesen all. század közepéig az uralkodó tendenciát képviselik; ettől kezdve kerülnek egyre inkább előtérbe a feudális függési formák. A nagybirtokra mindkettő párhuzamos létezése a jellemző. Ugyanakkor maga a nagybirtok csupán „sziget" a szabadparaszti gazdaságon alapuló termelés rendszerében. Frojanov könyve tulajdonképpen vitairatnak is felfogható. Egyrészt bírálja a grekovi álláspontot, a gyors és korai feudalizálódás ellen foglal állást; másrészt nem ért egyet több - szintén a grekovi koncepció bírálatával induló és ellentétes előjellel túlzó - újabb véleménnyel sem (pl. Pokrovszkij, Kolicseva, Goremikina cikkei). Frojanov egy lassúbb, hosszabb és ellentmondásosabb folyamat eredményének tartja a feudális viszonyok kialakulását a kijevi Oroszországban, olyan folyamatnak, amelyben sokáig - gyakorlatilag az egységes kijevi állam fennállásának idején — együtt léteznek a feudalizmus irányába mutató és az azzal ellentétes tartalmú tényezők, amelyek maguk is több összetevőből állnak. Frojanov álláspontjának kifejtésére természetesen nagyjából ugyanazokat az adatokat használja fel, amelyekre Grekov, Juskov, Cserepnyin is támaszkodtak, csak új megvilágításba helyezi őket. A szerző mégegyszer hangsúlyozandó érdeme a forrásanyag igen alapos, körültekintő felhasználása, az európai problémákkal foglalkozó szakirodalom bevonása és egy újszerű koncepció kialakítása, amely vitára és egyes fogalmak pontosabb meghatározására készteti az olvasót, ezért joggal tart igényt a középkori Kelet-Európával foglalkozó történészek érdeklődésére. Font Márta R. G. SZKR1NNYIKOV: IVAN GROZNIJ (Moszkva, 1975, 248 1.1 RETTEGETT IVÁN IV. Iván tébolyult fiúgyilkos vagy messzetekintő államférfi? A kortársak tették fel először a kérdést, - s e két felfogás kiáltó'ellentéte ezentúl egyetlen orosz történelem iránt érdeklődő embert sem hagyott közömbösen. A válaszadás azonban a régi orosz történettudományban mindvégig megrekedt a kérdésfeltevés reprodukálásában - mégha olyan nagyszerű tudósok nevével is fémjelezte irányzatait mint V. O. Klucsevszkij és Sz. F. Platonov. A szovjet történettudomány 40-50-es évekbeli időszakában a megoldás a következő értékelés volt: „IV. Iván, a külső (elsősorban is a német) veszéllyel szemben az országot - a hazaáruló bojárok szétzúzása révén - kemény kézzel egybetartó, progresszív uralkodó." Ez az értékelés azonban nem maradhatott fenn sokáig. A Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében a Szovjetunió Története Feudalizmuskori Szekciójának 1956 május
