Századok – 1978
FIGYELŐ - Hanák Péter: Szakmai kritika és értékrend a történettudományban 347
358 HANÁK PÉTER rázatot akarunk adni a kultúra valamelyik jelenségére, ... az okozat létrejöttében érvényesülő törvények ismerete a vizsgálatnak nem lehet célja, hanem csak eszköze. "! 0 Weber világosan leszögezi, hogy az értékorientáció nemcsak a témaválasztásban, hanem a tényeknek és az oksági kapcsolatoknak a számunkra való lényegességük szerinti kiemelésében is érvényesül. Csakhogy, mondja, „amikor a valóságot olyan értékeszmékre vonatkoztatjuk, amelyek jelentőséget kölcsönöznek neki, s amikor a valóságosnak ezáltal színezett alkotórészeit kulturjelentőségek szempontja szerint emeljük ki és rendezzük, merőben más szempont szerint járunk el, mint amikor a valóságot törvények szerint elemezzük és általános fogalmak szerint rendezzük."11 Weber tehát - erre a konklúzióra juthatunk - nem tagadja a társadalomtudományok értelmének, a valóság teljes megismerésének értékorientáltságát, de kanti — illetve újkantiánus — filozófiai elvek alapján szétválasztja az empirikusan megismerhető történeti-társadalmi valóság szféráját az axiomatikusan adott értékek szférájától, a „törvényszerűségi" értéket a „megismerési" értéktől. Az előbbi szféra kutatásában és logikai rendezésében - abban, amit mi adatgyűjtésnek, verifikálásnak és rekonstrukciónak nevezünk — lehetségesnek és kívánatosnak tartja az értékmentességet, ám az oksági kapcsolatok lényegességének és teljes összefüggésrendszerének feltárásában - abban, amit mi az általánosítás fogalommal fejezünk ki — kiindulópontnak és a megértés szempontjából elengedhetetlennek minősíti az értékorientáltságot. A társadalomtudományi megismerés és megértés objektivitása tehát végső soron nem az értékmentességben rejlik, hanem abban, hogy az empirikusan nyert valóságismeretet „sohasem avatjuk azzá a piedesztállá, amelynek az értékek érvényességét kellene bizonyítania, hiszen az empirikusan lehetetlen".12 A tapasztalati valóság és az értékek szférájának, s az értékorientáció érvényességének ily szétválasztását sem metodikailag, sem teoretikusan nem tartjuk indokoltnak és elfogadhatónak. Úgy véljük, hogy a tudományos alkotó munka minden fázisában, az anyaggyűjtésben, a verifikációban és a rekonstrukcióban is értékorientált, ámbár nem egy prekoncepció illusztrálása vagy igazolása értelmében, hanem a Weber által is „megismerési értékként" tekintett „számunkra való jelentőség": a lényegesség rendező elve alapján. Számunkra az a releváns kérdés, hogy a minden fázisában értékorientált kutatás valóban csak a kortól, osztálytól, szituációtól, személytől függően relatív, vagy létezhet objektív értékrendszer. S ha létezik, mi adja meg a tudományos megismerés objektivitását és egyetemes érvényességét? A válaszhoz, mégha ismerjük is a végeredményt, járjuk végig a marxi okfejtés gondolatmenetét. * Mit tekintett Marx egyetemes alapértéknek, mi volt értékelméletének axiomatikus alapkategóriája? Ez - amint azt a hazai filozófiai irodalomban nagy bizonyító apparátussal és elmélyüléssel Heller Ágnes kimutatta - a gazdagság, az ember embervoltának Sokoldalú kibontakoztatása.13 Az embervoltot, a filozófiai szakirodalomban 10 Uo. 38. '1 Uo. 36. "Uo. 72. 13 Heller Ágnes: Hipotézis egy marxista értékelmélethez. Magyar Filozófiai Szemle, 1970. 5-6. sz.
