Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NÉMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 35 hogy e propagandisztikus támogatás feltétele, hogy az ígért kisebbségi rendezés végre megtörténjék. Kijelentette, hogy Steuer kormánybiztosnak el kell tűnnie; Die Wochenpost című lapját meg kell szüntetni, másik lapját, a'Neues Politisches Volksblattot pedig át kell adni Bleyernek. Létre kell jönnie egy valódi német pártnak, legkevesebb 8-10 képviselővel a parlamentben. A németeknek Magyarországon nem lehet kevesebb joguk, mint amennyit minden más utódállamban már elértek.52 Papp megígérte, hogy minderről híven beszámol Bethlen miniszterelnöknek. Loesch május 13-án írásban is rögzítette számára a szóban már kifejtett nézeteit, és adatokkal támasztotta alá azokat. Míg 500 000 németre Magyarországon nem jut egyetlen képviselő sem, és egyetlen német párt sem létezik, ezzel szemben 3 500 000 németre Csehszlovákiában 75 képviselő és szenátor, és 7 párt jut 1 500 000 németre Lengyelországban 30 képviselő és szenátor, és 2 párt jut 830 000 németre Nagy-Romániában 15 képviselő és szenátor, és 1 párt jut 500 000 németre Jugoszláviában 8-9 képviselő és szenátor, és 1 párt jut 225 000 németre Dél-Tirolban 4 képviselő és szenátor, és 3 párt jut 50 000 németre Litvániában 1-2 képviselő és szenátor, és 1 párt jut 120 000 németre Lettországban 6 képviselő és szenátor, és 6 párt jut 25 0 00 németre Észtországban 3 képviselő és szenátor, és 1 párt jut 25 000 németre Észak-Schleswigben 1 képviselő és szenátor, és 1 párt jut A magyarországi németeken kívül egyedül a Franciaországhoz került elzász-lotaringiai németeknek nem engedélyeztek saját pártot. Még érzékletesebb Loesch szerint az egyesületi ügy kezelése. Míg Magyarországon csak két német egyesület van (a birodalmi németek egyesülete és az .,Eintracht"), Csehszlovákiában bizonyosan több mint százezer német egyesület, illetve helyi csoport van; Lengyelországban és Romániában tízezrei, a balti országokban ezrei, Jugoszláviában százai vannak az ilyeneknek. Még Franciaország sem támaszt nehézségeket az elzász-lotaringiai németek egyesületi szervezkedésének. Loesch szerint nagyon is érthető, hogy a magyar államférfiak nehéz helyzetben vannak, és nagy gátlásokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a magyar nyilvánosság előtt feltárják, hogyan áll világviszonylatban ez a kérdés, s levonják abból a szükséges következtetéseket. Természetesen távol áll tőle, hogy bármi módon is beavatkozni kívánna a magyar belügyekbe, de mint őszinte magyarbarátnak, az a véleménye, hogy ennek naladéktalanul meg kell történnie, mert különben a magyar kisebbségvédelmi és integritási politika súlyos kárt szenved. A magyar államnak áll legnagyobb érdekében például, hogy megalakuljon Magyarországon egy - természetesen lojális - német párt, amely előreláthatólag a kormányblokkhoz tartozna. Akkor a magyar kormány, a magyar sajtó, és Magyarország barátai Németországban, mindig arra hivatkozhatnának. Az, hogy a magyar parlamentben, a magyar pártokban német származású és német nevű, de a német kulturális szükségletekkel nem, vagy csak propaganda célokból törődő képviselők ülnek, a világ számára mit sem mond. Mert ilyen képviselők a francia parlamentben is jelentős részt tesznek ki, és valamennyi utódállamban részint német nevűek a dühöngő soviniszták. Ez az egész már nem pusztán magyar belügy, mióta a kisebbségi jog - a magyar íllamférfiak saját szavai szerint is - internacionális üggyé vált. Nemcsak a németországi 51

PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Loesch - Rosenberg külügyminiszterhez. Berlin, 923. máj. 11. 3*