Századok – 1978

FIGYELŐ - Hanák Péter: Szakmai kritika és értékrend a történettudományban 347

SZAKMAI KRITIKA ÉS ÉRTÉKREND 353 A szakmai kritika és az értékrend viszonyának zavaraira hadd említsek három példát. 1. Ha nem is általános, de nem is kivételes Szűcs Jenő: A nemzet historikuma könyvének fátuma. A könyv ma már elismert, szemléleti fordulatot hozó és jelző érték. 1969-ben a kiadó, a korábban kötött szerződést „alapos mérlegelések" után felbontotta. A könyv egy év múlva az Értekezések sorozatában jelent meg. A szakmai kritika — egyetlen ismertetésen, a Történelmi Szemle szép, kulturált, a könyv érdemének megfelelő elemző recenzióján kívül — hallgatott. Hallgatott akkor is, amikor az irodalmi folyóiratokban, a sajtóban heves viták dúltak körülötte, amikor opponensei félremagyarázták, és még méltánylói sem mutatták ki azt a szemléleti fordulatot, amely a saját közösséget a megfigyelés alanyából a megfigyelés tárgyává változtatta, anélkül hogy akár a közösséggel való azonosulásról, akár a tudatos értékorientációról lemondott volna. 2. Elvi szempontból — legalábbis eddig — nagyon hasonló Lackó Miklós: Válságok -választások könyvének fpgadtatása. A sajtó azon melegében, - többségében pozitívan -, az intellektuális bátorságot és az újszerűséget megillető elismeréssel üdvözölte. A szakfolyóiratok többsége hallgat. Ami megjelent, nem fukarkodik az elismerő mondatokkal, de a lényeges újítást: a baloldali szellemi áramlatok tudományos vizsgálatát, a beidegzettségek formálta hagyományos kép védelmében bírálja. Éppen azt nem akarja felfogni, hogy lehet a saját közösség múltját is tárgyilagosan, a tudományos értékalkotás tárgyaként kezelni. 3. Berend Iván-Ránki György összefoglaló munkája, amely a nemzetközi irodalomban is először dolgozta fel összehasonlító módszerrel, szintetizáló módon Közép- és Kelet-Európa gazdasági fejlődését a 19—20. században, már több idegen nyelven megjelent, róla pedig vagy félszáz külföldi recenzió. Hazai szakfolyóiratban egy sem. A szakkritika nem lát benne elemzésre érdemes értéket. A szerzőpár hasonló jellegű magyar gazdaságtörténeti összefoglalásáról több kritika is jelent meg, közülük egyik-másik a „méltatás" műfajába sorolható. Minden fejezetet külön-külön dicsérnek, csak a lényeget nem, Berend és Ránki koncepcionálisan új tipológiáját: a kelet-európai iparosodás néma nyugati megkésett lenyomata, hanem más, külön fejlődési típus. A szakmai kritikának és értékelésnek más formája — talán más műfaja — a retrospektív áttekintésekben, historiográfiai tanulmányokban,beszámolókban jelentkezik. Ezek történetírásunk egészének, vagy egyes ágainak fejlődéséről, eredményeiről és hiányosságairól készítenek mérleget egy-egy jubiláris alkalomra, a nemzetközi történész kongresszusok Etudes Historiques köteteibe, társulati közgyűlésekre, stb. Ε beszámolók úgyszintén a történész munka immanens értékkategóriáiban gondolkodnak, de az értékhierarchiájuk fordított. Első helyre a marxista eszmeiséget, a marxista történelemszemlélet alkalmazását, ennek tisztaságát állílják, illetve az eltéréseket, a tévedéseket, a deviáns jelenségeket, irányzatokat — leggyakrabban a nacionalista maradványokat, befolyásokat - bírálják. Ezt követi a tudományág valóságfeltáró szerepének, a rekonstrukció eredményeinek értékelése, amit gyakran összekapcsolnak a tematikai gazdagodásnak, a tudatos értékválasztás fejlődésének felmutatásával. Végül, a beszámoló áttekintések is nagyra értékelik a szakszerűséget, a minél szélesebbkörű forráshasználatot, a forráskritikát és metodikát. 10 Századok 1978/2