Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
32.4 SIMON V. PÉTER bukkannak fel, amint a senki földjének tömeges megszállására is csak Géza fejedelemsége alatt került sor.5 A bajor hercegek kezdettől igényt tartottak erre a területre. A fegyveres hódítás viszont igen sokáig kilátástalannak tűnt, így a vértelen hódítás eszközéhez folyamodtak: német telepesekkel népesítették be a sokat vitatott földet. A kérdéses területet a bajor források 976-tól egyre gyakrabban nevezik „Ostarrichi"-nek. A német kolonizáció „hun" területen történő előrehaladtának ütemét és mértékét igen nehéz pontosan meghatározni. A passaui birtokok határait elemezve6 arra a következtetésre jutunk, hogy Géza uralma alatt a hallgatólagosan elismert határvonal a Traisen folyását követte. Annyi mindenesetre bizonyosra vehető, hogy a határ 972 előtt még a Traisen mögött húzódott7. s az Enns balparti területe egészen 977-ig betelepítetlen maradt.8 A Bécsi erdő csak 984 után vált határterületté. Melk apátja 150 évvel később feljegyzi, hogy ez a terület, ahol maga „dux Gizo" castrumot építtetett, a hagyomány szerint még III. Ottó alatt is Magyarországhoz tartozott, míg I. Liutpold, „Ostarrichi" ura végül fel nem szabadította.9 A castrumról szóló hírt nem kell komolyan venni, az azonban bizonyos, hogy a kérdéses terület Géza uralma alatt még magyar birtok volt, s ennek emléke évszázadokig fennmaradt. III. Ottó egyik oklevele közvetlen bizonyítékkal is szolgál erre nézve, amennyiben hírt ad a magyarok itt még 985-ben is észlelhető mozgolódásáról.10 Melk feladása után a magyarok a Bécsi erdőtől keletre húzódtak vissza. A német telepesek előrenyomulása alig ütközött ellenállásba. Nyílt összeütközésre csak egyetlen alkalommal, 991-ben került sor. A gyepüelve békés meghódítását a fiatal magyar állam belső nehézségei és a két uralkodó baráti, sőt rokoni kapcsolatai tették lehetővé. A német telepesek beszivárgása hamarosan olyan nagy méreteket öltött, hogy az 1120-as évekre már a Lajtáig terjedő területek is német megszállás alá kerültek.11 A Nibelungénekben leírt határviszonyok meglepő hűséggel tükrözik a II. Ottó uralkodása alatt kialakult állapotokat. Rüdiger őrgrófsága az Enns és a Traisen közti területre terjed ki, márpedig ez a helyzet csak a Banbergjek uralkodását közvetlenül megelőző időszakra jellemző. Az a kérdés, hogy az eposz szerzője valóban Burckhard őrgróf emlékének kívánt-e hódolni Rüdiger felléptetésével, nézetem szerint lényegtelen. A hagyomány ebben az esetben nem valamely meghatározott személy, hanem a terület történeti múltjának emlékét őrzi. „Ostarrichi" Attilát szolgáló őrgrófjának bemutatása arra szolgál, hogy felidézze azt a helyzetet, amelyben ez a terület még a „hunok" fennhatósága alá tartozott. A térség múltja, hovatartozása a Nibelungének keletkezésekor még általánosan ismert volt; maga a helyi hagyomány és a passaui birtokviszonyokat 5Konrad Schiinemann: Die Deutschen in Ungarn vom 9. bis 12. Jahrhundert. Berlin-Leipzig. 1923. továbbá Hóman.i. m. 15. 6MichaelBüdinger: österreichische Geschichte. Leipzig. 1858.1. 268. 1Gombos F. Albin: Észrevételek az „Ostarrichi" 976-iki keleti határvonalához, az 1030-iki német-magyar háborúskodáshoz és Péter uralkodásához. Bp. 1911. 34. 8Monumenta Boica XVIII-I. 223. 'Conradi de Wizzenberg abbatis Mellicensis Breve Chronicon veterum Austriae marchionum et ducum in: Petz: Scriptores rerum Austriacum. I "Monumenta Boica XXVIII-I. 243-244. II Gombos i. h.
