Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 321 rögzítő források1 2 is azt bizonyították, hogy a terület nem olyan régen még „Hiunenland", azaz Magyarország része volt. Erről a tényről megfeledkezni ugyanúgy képtelenség, mint a kalandozó magyarok keltette rémületet és a „hun" királyok hajdani hatalmát elfelejteni. Az a hősköltemény pedig, amelyben Attila hatalmával a bajor Ostmark, vagy netán a csak néhány évtizedes múltra visszatekintő Ausztria dacol, a korabeli értő közönség körében aligha talált volna hitelre, siker helyett csak gúnyos fogadtatásra számíthatott. A hun királyok egykori hatalmának nyilvános beismerése természetesen összefügg a magyarok megszelídülésével, a „nemzetközi helyzet" enyhülésével. Erre csak akkor kerülhetett sor, amikor Bajorország és Magyarország már nem állt ellenségesen szemben egymással, amikor a gyenge, tétlen magatartás már a hun királyok tipikus vonásává vált. Abban a politikai atmoszférában, amely a késői Staufer-korban kialakult, a költő már nyugodtan szólhatott a birodalom keleti határterületeinek múltjáról, s ültethette művében a „getriuwe" Eckewartot az alvó határőrt Ostarrichi nyugati határára. Eckewart szinte nem is mondai figura benyomását kelti, hanem azt a szunnyadó magyar határőrséget képviseli, amely évtizedeken át szabad utat adott a magyar területre benyomuló német telepeseknek. Azt a kérdést pedig, hogy Eckewart miért a királynő, nem pedig a „hun" király számára őrzi Ostarrichit, történelmünk egy további epizódja világítja meg: az 1030. évi hadjárat. A háborút kirobbantó okok, annak lefolyása mindmáig ismeretlen. A konfliktus létrejöttének körülményeit több, egymásnak olykor ellentmondó elmélet taglalja. Hub er13 lényegében semmilyen magyarázatot sem talált, Pauler1 4 pedig beérte Konrád császár ellenszenves tulajdonságainak bemutatásával. Giesebrecht teljes egészében Istvánra hárítja a felelősséget, s kijelenti, hogy a császár erélyes fellépésével csak a Lengyelországban egyre erősebbé váló magyar befolyásnak akart véget vetni.15 Marczali1 6 ezzel szemben a határviszonyok rendezetlenségében látta a konfliktus alapvető okát. Hasonlóan ítélte meg a kérdést Gombos is.1 7 Hóman nem minden elfogultság nélkül, egészen krónikáink szellemében nyilvánít véleményt, amennyiben minden előzetes vizsgálódás nélkül kijelenti: Konrád el akarta foglalni Magyarországot, s a támadás megindításához a lengyel konfliktus szolgáltatott ürügyet.1 8 Giesebrecht és Hóman elméletét át- meg áthatja a nemzeti elfogultság, azok alig tekinthetők megalapozott tudományos téziseknek. Több figyelmet érdemel a többi hipotézis. A háború kirobbanásában feltétlenül fontos szerepet játszott a határ rendezetlensége. A német telepesek előretörése hosszú éveken át zavartalanul folyt; Géza több oknál fogva is rá volt szorulva Heinrich bajor herceg, a későbbi császár támogatására, Istvánt pedig már rokoni szálak fűzték a német uralkodóhoz. Ezen felül mindkettőjüket arra kényszerítették a belső nehézségek, hogy megnyerjék a külföld jóindulatú semleges-12Karl Juritsch: Geschichte der Babenberger und ihrer Länder. Innsbruck, 1894. 13 Franz Huber: Geschichte Österreichs. Gotha. 1885. 14 Paulef Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1893. 91. 1 'Pauler Gyula: i. m. II. 259. "A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1893. 297-299. 1 ''Gombos: i. m. 1 *Hóman-Szekfü: i. m. 233. 8 Századok 1978/2
