Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
32.4 SIMON V. PÉTER minden németet és keresztényt a gyűlölt királynővel együtt legyilkoltak.1 0 A lázadás legvéresebb eseményei Kelenföldön, Etzelburg közelében játszódtak le.11 Gizella rossz szelleme egészen a vég bekövetkeztéig Buda maradt, akivel a felkelők a legkegyetlenebb módon végeztek. Albericus az, aki - valószínűleg az Ősgeszta valamelyik változata alapján - hírt ad Gizella erőszakos haláláról. Későbbi krónikáink már elhallgatják ezt a tényt; vélhetőleg a szent király emlékét akarták óvni, amikor nem tértek ki feleségének további sorsára és halálának körülményeire. RÜDIGER, ATTILA FIA ÉS AZ OSTMARK (A német-magyar határviszonyok alakulásának áttekintése) A kutatási eredmények összefoglalásakor már utaltam arra, hogy a Nibelungénekben szereplő Rüdiger alakját az Ostmark valamely jelentős történeti személyiségével azonosítani lehetetlen. Az ő esetében aligha a mintaképül szolgáló személy, de sokkal inkább az őrgróf által megjelenített helyzet, a jellegzetes magatartás érdekelhette az eposz szerzőjét. Ezt a megállapítást támasztja alá a hősköltemény szereplőinek összehasonlító vizsgálata is. Az eposz második részében felbukkanó személyek kivétel nélkül hús-vér figurák, jellegzetes, egyéni tulajdonásokkal felruházott hősök; Hägen a vérszomjas Kriemhilde kegyetlen ellenfele, Attila gyengesége rokon Guntherével, Giselher az ártatlan áldozat, s Volker eleven jellemrajza a költő önportréját sejteti. Ezzel szemben Rüdiger mindvégig a háttérben marad, személyes tulajdonságaira és jellemvonásaira éppígy nem derül fény, mint a tetteit meghatározó motívumokra. Pontosabban az olvasó csak egyetlen motívumot ismer fel, anélkül azonban, hogy Rüdigerrről magáról valamit is megtudna. Amint Tulln, Zeiselmauer és a Helchenburg esetében, itt is az Ostmark története elevenedik meg, az őrgróf fiktív személyének szerepeltetése pedig csak arra szolgál, hogy az osztrák történet egy bizonyos korszakát idézze. Rüdiger, a hun király hűséges vazallusa lényegében a történeti háttér megjelenítésére szolgál abban a drámában, melynek főszerepeit a 10—11. századi magyar történet kiemelkedő alakjai játsszák. Rüdiger szerepét csak a német-magyar határviszonyok ismeretében lehet megnyugtatóan tisztázni. Ez a vizsgálódás egyúttal egy sor más összefüggés feltárására is alkalmas. Az Ostmark birtokáért a magyar honfoglalástól egészen Géza fejedelemségének kezdetéig véres harcok folytak. A kor német forrásai Bajorországot a birodalom véderődjének, a támadó barbárok megfékezőjének látják. Miután a magyar sereg 907-ben a Pozsony melletti csatában döntő győzelmet aratott, a defenzívába kényszerült birodalom még a hajdani Ostmark felújítására is kísérletet tett. A vitatott terület egy része 913-ban gyakorlatilag „terra intacta"-vá vált, miután a Burgundiából hazatérő kalandozó magyarokat Arnulf herceg az Inn mellett legyőzte. Ezek az első összecsapások alakították a későbbi, többé-kevésbé állandó határok körvonalait, amennyiben a bajorok a Traun, a magyarok az Enns mögé húzódtak vissza. Néhány évtizednyi béke után 943-ban újabb ' "MG. SS. XXIII. Albericus, 1010; „Gisla, ut dicunt Ungari, multas malitias fecit et ad extremum post mortem sancti regis meritis exigentibus interfecta fuit." 1 1 Scriptores II. 165,465.
