Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 31 - márcsak azért is, hogy a saját pozíciót ne terhelje egy, a kisebbségi politikájában nem feddhetetlen partner - az együttműködés feltételeként követelni kell a magyar kisebbségi követeléseknek saját portájukon való gyakorlati megvalósítását, amely a magyarországi nem-magyar népesség szabad fejlődését mintaként állítja más országok elé". Bleyer és Gündisch memoranduma tehát ismét abban látja a magyarországi német kisebbségi rendezés legfőbb garanciáját, ha a német kormány ezt szabja a szomszéd országokbeli német-magyar kisebbségpolitikai együttműködés feltételéül. Most, amikor a magyar kormány hozzászólás végett eljuttatta a német kormányhoz rendezési tervét, „elérkezett az időpont, amikor a magyarországi németség megmentését jelentős lépéssel előre lehet vinni, természetesen csak a nagy német nemzet figyelme és közreműködése segítségével". A memorandum aláírói hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a német kormány követelje meg bevonásukat a rendezési terv kidolgozásába és végrehajtásába, és figyelmeztesse a magyar kormányt arra, hogy a hatóságok és hivatalos személyek megfelelő magatartást tanúsítsanak a magyarországi németséggel és sokat rágalmazott vezetőivel szemben.4

6 A Külügyi Hivatal 1923. március 21-én utasította a budapesti német követség ügyvivőjét, Braun von Stummot, hogy „az ügy különösen kényes természetére való tekintettel" szóbelileg hozza Bethlen tudomására azokat a megjegyzéseket, amelyeket a német kormány a Szterényi által előterjesztett rendezési tervhez fűz. Stumm április 3-án beszélt a magyar miniszterelnökkel, hangsúlyozva az eszmecsere diszkrét, bizalmas jellegét; Bethlen is kijelentette, hogy „nemzeti presztízs-okokból" csak privát jellegűnek tekintheti e beszélgetést. A német kormány megjegyzéseinek 1. pontja a népiskolai anyanyelvi oktatásra vonatkozott; ebben Bethlen szerint teljes az egyetértés. A 2. pont azt kívánta, hogy az anyanyelvi statisztika adatai legyenek mérvadók a kisebbségi tannyelvű iskolák felállításánál, ne pedig a lakosság kívánsága. Ezzel kapcsolatban Bethlen azt válaszolta, hogy e kérdésben még további tájékozódásra van szüksége, mert tény, hogy sokhelyütt magyar tanításnyelvet kíván a német lakosság, azzal az indokolással, hogy a német nyelvet odahaza különben is megtanulják. A nép által választott iskolaszékek döntése mérvadó lehet a tekintetben, hogy milyen legyen az oktatás. De jogosnak ismeri el azt a kívánságot, hogy a német írás és olvasás oktatása minden német községben mindenesetre kötelező legyen. A 3. ponttal kapcsolatban Bethlen kijelentette: „Kész vagyok minden további nélkül megadni a németeknek a kulturális szervezkedés szabadságát." Ε kijelentést Stumm nagy megelégedéssel fogadta, megjegyezve, hogy „ez az előzékenység Németországban egészen különösen kedvező fogadtatásra fog találni". A 4. pont arra vonatkozott, hogy a magyarországi németség képviselőit vonják be a kisebbség ügyét érintő tárgyalásokba. Bethlen emlékeztetett arra, hogy ezt már Cuno budapesti látogatásakor megígérte, és rövidesen valóra is váltja. A beszélgetés során Stumm a magyarországi németek parlamenti képviseletének ügyét is szóba hozta, összehasonlítást téve a jugoszláviai helyzettel, ahol a legutóbbi választásokon a német képviselők nagyon szép sikert értek el. Bethlen azonban ezúttal is, mint Bernstorffal és Cunoval folytatott említett beszélgetései során, a magyarországi 46PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Bleyer-Gündisch: An die deutsche Reichsregierung. Bp. Mitte März, 1923.