Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 309 Ami a görögök Nibelungénekben történt szerepeltetését illeti, kielégítő magyarázattal szolgál all. század elején alapított veszprémvölgyi apátság alapító oklevele, amely számottevő görög ethnikum magyarországi jelenlétéről tanúskodik. Bizonyosra vehető, hogy I. István uralkodása kezdetén görög befolyás alatt állt, s tanácsadóinak egy része is görög lehetett. Tudomásunk van arról is, hogy az elsőként megtérő magyar törzsfőket görög papok keresztelték meg. Igen valószínű, hogy az igen korán kialakult kapcsolatok István halála után sem sorvadtak el. Erről tanúskodik a feldebrői altemplom ornamentikájában kimutatható görög hatás és a Tihanyi Alapítólevél „sceptrifer" jelzője.8 A magyarság idegen népekkel való kapcsolatai eleinte csak a honfoglalásban velük együtt résztvevő nomád néptöredékekkel, s az itt talált, leigázott népségekkel mutatható ki. A Nyugattal való baráti kapcsolatok elsőként a bajorokkal szemben tanúsított békés, sőt szövetségesi hajlandóságokban mutatkoztak. Miután a bajorok a kalandozó magyarokkal csatázva 907-ben Ennsburg mellett, majd 910-ben Augsburgnál is vereséget szenvedtek, s még ugyanebben az évben az Inn mentén is alul maradtak, Arnulf bajor herceg és a magyar fejedelem 912-ben békét, mi több, szövetséget kötött. A szövetség létrejöttének közvetlen előzménye és indítéka Arnulf sikertelen felkelése a császár ellen. A menekülő bajor herceg gyermekeivel együtt Magyarországon talált menedéket. A baráti fogadtatást azzal hálálta meg, hogy a birodalom ellen vonuló magyar seregeknek 917-ben, majd 919-ben is szabad átvonulást biztosított országán. Ez a barátság kisebb megszakításokkal egészen a kalandozó magyarok 955-ben bekövetkezett katasztrofális augsburgi vereségéig fennmaradt; a magyar csapatokat több ízben is bajor segédcsapatok támogatták Nagy Ottó hatalmát gyengítő támadásaikban. A merseburgi és az augsburgi vereség az ellenségeskedés beszüntetésére kényszerítette Taksony fejedelmet. Géza fejedelem uralkodása alatt a rettegett magyarok már új, békés magatartást tanúsítottak meglepett szomszédaikkal szemben. A keresztény világ csodálattal figyelte az új magyar „szokást": a magyar uralkodók nem ragadnak többé kardot, éppen ellenkezőleg, mindent elkövetnek, hogy megnyerjék a környező népek barátságát és jóindulatát. Ennek a folyamatnak a során, tétlenségük és békés magatartásuk révén válnak a magyar uralkodók együttesen a Nyugat tudatában a Nibelungénekben megfogalmazott szelíd hun király modelljévé. Az új magyar viszonyok, s az egyes „hun" királyok személyes tulajdonságai azonban más tekintetben is hatással voltak a német hőseposz szerzőjére. Amikor Rüdiger a Nibelungénekben Attila kérőjeként felkeresi a hun király feleségének kiszemelt Kriemhildét, megbízóját szinte szó szerint úgy jellemzi a burgund királylány előtt, mint Géza fejedelmet a róla beszámoló német források: „Ern ist niht gar ein heiden, des suit ir sicher sin; ja was vil wol bekeret der liebe herre min, wan daz er sich widere vernogieret hat ... wolt ir in, frouwe, minnen so möhte sin noch werden rat."9 8 Vö. Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp. 1951 és Balogh Albin: A tihanyi alapítólevél mint 11. századi művelődési kapcsolataink emléke. Magyar Nyelv, LIII (1957) 35-42. 'Bartsch 1261.
