Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271

32.4 SIMON V. PÉTER Géza valószínűleg egy német szerzetes kezéből vette fel a kereszténységet. Erre utal a st. galleni anyakönyv egyik bejegyzése, amely szerint Prunwart püspök nagyszámú magyart térített meg, köztük magát a királyt is.10

öt évvel megkeresztelkedése után Géza ismét visszatért a pogány szokásokhoz. Thietmar von Merseburg a fejedelem szájába adott szavakkal keres magyarázatot erre az ingadozó magatartásra „Hic Deo vero variisque deorum vanitatibus inserviens . . . inquit, divitiae mihi habudant et ad haec agenda libera facultas et ampla potestas est."11 Ez a hitbéli ingadozás különben meglehetősen gyakori volt az újonnan megkeresztelt magyaroknál. Bulcsúról szintén ismeretes, hogy röviddel Bizáncban történt megkeresztelkedése után megtagadta az új hitet, s visszatért a régi istenek tiszteletéhez. A párhuzam nem egészen pontos; Géza ugyanis legalább olyan jó taktikus volt, mint amilyen rossz keresztény. Megértette az új idők parancsát - s mint a Nibelungénekben Rüdiger Attiláról mondja —, „er liez toufen seinen lip".12

A Nibelungénekben Kriemhildének kilátásba helyezett misszió lehetőségei ekkor valóban rendkívül kedvezőek Magyarországon. Ezt elsőként Piligrim, Passau püspöke ismerte fel: tömegesen indultak a hitbuzgó térítők a pogányok megkeresztelésére. Maga Piligrim két ízben is Magyarországra utazott, hogy a térítő tevékenységet ellenőrizze, míg végül elégedetten és nem minden büszkeség nélkül írhatta a pápának: „. .. ita concordes sunt pagani cum christianis, tantamque ad invicem habent familiaritatem . . . christian! . . . nullo obstante timoré . . . christiano more oratoria audent construere percepta linguam ligatam in laudem salvatoris presumunt solvere."13 Ez bizony nem más, mint a Nibelungének Hiunenlandja, az az ország, ahol a hunok és keresztény vendégeik békés egymásmellettiségét az uralkodó vallási türelme biztosítja. Itt egyáltalán nem lehetetlen a burgundok misehallgatása, hiszen egyik templom épül a másik után, s nem elképzelhetetlen Dietrich hun leánnyal kötött házassága sem. Innen már valóban csak a térítés művét kiteljesítő királynő hiányzik. István asszonya, a királynői korona várományosa, Gizella bajor hercegnő rokoni kapcsolatait tekintve — II. Henrik testvére, Piligrim unokahúga14

— kétségkívül a hőseposz Kriemhildéjének modellje, ő a két nép békéjének legfőbb záloga,s részben rá hárul az a feladat is, hogy a kereszténységet megszilárdítsa Magyarországon. A német történetíróknak a maguk szemszögéből nyilvánvalóan igazuk van, ha Géza fejedelem langyos vallásosságát pogányságnak bélyegzik, s a magyar királyi család tulajdonképpeni kereszténnyé válását Gizella szerepével magyarázzák.1 s 10

Uber Anniversariorum et necrologium monaster» s. Galli. MG. Necrologia I. 466 p. ad 2. Februarius: „(Obitus) . . . Prunwarti episcopus; iste s. Galli servus erat et plurimos Ungariorum cum rege ipso convertit." 11 Idézi Cassel: Magyarische Altertümer. Berlin, 1848. 10. 12Bartsch 1265. 13Marczali Henrik: Enchiridion Fontium Históriáé Hungarorum. Bp. 1902. 57. '"Aventinus Gizella nevét a „Geisel" (tusz) szóból származtatja, ezzel is utalva a bajor királylány magyarországi missziójára: „Bei den alten Teutschen haist „Geisl" pürgen und lebendig pfand des frieds zwischen den herren; darumb hat die junkfrau ein reckten nam gehabt, dan si fried zwischen ungláublichen Ungern und Christen gemacht" (Bayrische Chronik. Buch V. cap. 15. 284. München. 1881-1886). 15Herim. Aug. SS. V. 117 p: „. . . cum se ad fidem Christi converteret . . ." Wiponis Gesta Chunradi imperatoris: „(Gisela) causa fuit christianitatis primum in gente Pannonicaa." Vö. még SS. XV. 976: „. .. ex paganos christicola factus."