Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271

306 SIMON V. PÉTER erejének tudható be. Ez a rendkívül népszerűvé vált és elterjedt elmélet azonban éppoly kevéssé képes történelmi fogódzókra találni, mint a hozzá hasonló egyoldalúan spekulatív magyarázatok tucatjai. Hóman volt az egyetlen, aki a népvándorlás korának forrásain kívül a „hunok" későbbi történetének egyes elemeit is bevonta a vizsgálódás körébe, s az így nyert történelmi alapról tett kísérletet Attila „új" jellemvonásainak magyar szempontú elemzésére. A Nibelungének szerzőjének figyelmét nézetem szerint két dolog terelte Magyarország felé. A monda cselekménye önmagában is elég okot ad arra, hogy ismerőjének figyelme Hiunenland felé forduljon, arra az országra, melyről a művelt passaui klerikus amúgyis oly sokat hallott. Minden bizonnyal ismerte Tagano feljegyzéseit, azt az útinaplót, amelyet a Magyarországon átvonuló német keresztes seregben tartózkodó passaui nótárius vezetett. A korán elhunyt Tagano művét végül a Reichersbergi Krónika írója fejezte be, s ugyanő méltatta a „szerzőtárs" érdemeit is: „Ipse est, qui singulas mansiones, quas petransierant, pio studio adnotans, labores et augustias con fratrum suorum et exercitus Dei viventis memoriae posterorum scripto commendavit.'" A passaui térség kolostorainak könyvtárai a Nibelungének keletkezését megelőzően már több példányt is őriztek Freisingi Otto Magyarországgal részletesen foglalkozó krónikájából2, de - mint ez az előbbiekből kitűnt -, a magyar Ősgeszta egyik leirata is eljutott a Nibelungének szerzőjéhez. A hőseposz költőjének tehát mindazon írásos adalékok rendelkezésére álltak, amelyek egy művelt egyházi személynek hazánk közvetlen szomszédságában ebben a korban egyáltalán hozzáférhetők lehettek. Még fontosabbak e tekintetben Passau magyarországi kapcsolatai. Ε hagyományok egyike éppen a Nibelungének keletkezését megelőző években merült fel újra a feledésből, s idézte fel újra a püspökség hajdani magyarországi missziójának emlékét, irányította a szerzetesek figyelmét ismét „Hiunenlandra" s az ott uralkodó állapotokra. 1181-ben tűzvész pusztította el a dómot és közvetlen környékét. A helyreállítási munkák során előkerült Piligrim sírja. A szentéletű püspök nevét hamarosan szárnyára vette a hír, s zarándokok ezrei indultak el Passau felé, miután Piligrim sírjánál állítólag néhány csoda történt. Az Ernst hercegről szóló eposz néhány sora még közelebb vitte a püspök emlékét a Nibelungének költőjéhez, s egyúttal összekapcsolta Piligrim magyarországi tevékenységét azokkal az ősi regékkel és mondákkal, amelyeket a passaui szerzetes valószínűleg már jó ideje ismert: „Do liez ers niht beliben der keiser hiez do schriben Wier hinfuor und wider kam swer disu maere von im vernam der muose weinen al zehant."3 A passaui hagyomány és Magyarországról szerzett egyéb ismeretei egyaránt arra indították a költőt, hogy készülő művének gazdagítására „Hiunenland" újabb történe-1 MG. SS. XVII. 517. 'Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs I—III. Registerband zum Bd. I.Wien. 1929. 121. 3Panzer: i. m. Die Klage und die Bearbeitung C des Liedes.