Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 305 A Kriemhildnek és Detrének tulajdonított szerep arra mutat, hogy ez a hagyomány Magyarországon saját táptalajra talált, s a továbbiakban kihatott a német mondafejlődés menetére. A német monda helyi ágazataként több lokális tradíció is kialakult; magyar földről hatott vissza a német monda alakulására az aquincumi romok láttán keletkezett Etzelburg-hagyomány. Kriemhilde emléke különösen eleven maradt ezen a földön. Ezt mutatja az is, hogy a tradíció Óbudán, azaz Etzelburgban, a „praelium Crumhelt" és a monda oly sok más fontos eseményének színhelyén lokalizálta Kriemhilde fürdőjét, a német mondából jól ismert Crumheldbadot. A nevezetes fürdőhelyet a német monda tanúságát követve Gunther wormsi udvarának közelében kellene keresnünk. A magyar hagyomány számára azonban a burgundok emléke éppoly keveset jelent, mint Brünhilde alakja, s már csak arról van tudomása, hogy Kriemhilde fürdőjének valaha egészen kiemelkedő jelentősége volt. Minthogy azonban Kriemhilde Attüa felesége volt, s így természetszerűen a hun király udvarában, tehát Etzelburgban élt, a nép képzelete Kriemhilde fürdőjét is Óbudán kereste. Ha kereste, hát meg is találta, mégpedig egy kikövezett csatornában, amelynek vize a mai Vörösvári út mentén folyt, s a Vörösvári út és a Bécsi út kereszteződésének magasságában ömlött egy természetes medencébe. A csatorna és víztároló része volt annak a római vízvezetéknek, amely az Árpád-forrás vizét egykor Aquincumba vezette. A Magyarországra betelepült németek Aquincum romjaihoz hasonlóan a víztárolót is kapcsolatba hozták a mondáikban szereplő hunokkal, e föld egykori lakóival, a monda egyes hőseivel, így Kriemhildével is. Aquincumot Etzelburggal, a vízvezetéket pedig a Crumheldbaddal azonosították.60 A „SZELÍD" HUN KIRÁLY (A német-magyar viszony fejlődése és az Attila-kép módosulása) Amint az előbbiekben már rámutattam, a germanisztika mindmáig értetlenül áll szemben Attila figurájának a német mondákban végbemenő és a Nibelungénekben tetőző átalakulásával. A kérdés jelentősége lényegesen meghaladja a szó szoros értelmében vett nibelungkutatás körét. A hun király alakját nem az a monda ruházta fel az oly sokat vitatott szelídséggel, amely a germán mondakincs legősibb anyagához tartozik. Az ősi északi mondák még mit sem tudnak erről a sajátos jellemvonásról, de nem emlékeznek meg Attila keresztényi erényeiről s tétlenségéről sem. Ezek az elemek a német földön továbbalakuló ősi monda anyagába viszonylag későn, annak legújabb fejlődési szakaszában kerültek bele: Attila alakváltozásának első jelei csak a 10. században jelennek meg, válnak egyre általánosabbá, míg a hun király zord jelleme a Dietrich-mondakör egyes darabjaiban, s végül a Nibelungénekben helyenként már kifejezetten pipogyává válik. Helmut de Boor említett tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy Attila alakjának szembeszökő átváltozása teljes egészében a mondafejlődés belső tipizáló 6 0 A Crumheldbad-ot 1389-ben kelt oklevél Krumheltferdeye néven említi, az elnevezés a 12. században már Budán élő németségtől ered, amiként ők azonosították Etzelburgot is Óbudával, mégpedig már 1189, Barbarossa Frigyes látogatása előtt. Vö. Budapest története. Főszerk: Gerevich László 1.250. 7 Századok 1978/2
