Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
304 SIMON V. PÉTER A kútfők Attila számtalan feleségéről szólva arról is hírt adnak, hogy a hun királynak rengeteg fia volt, számuk Jordanes szerint5 8 egész népet tett ki. Nem sokban tér el ettől a magyar krónikaíró sem, aki a következőket írja Attila fiairól: „. .. multitudinem filiorum formidantes, qui quasi populus vix potuit numerari".5 9 Attila halála után magasra csaptak a gyűlölség lángjai a hun király fiai között. A birodalom elnyomott népei ezt az alkalmat használták ki a hun iga lerázására. Ardaricus gepida király, Attila egyik legkedvesebb vazallusa vezette a felkelést. A döntő ütközetre a Nedao folyó mellett került sor. A legidősebb hun királyfi, Ellac elesett a fyarcban, testvérei dél felé menekültek. A hunok hatalma megtört: Dacia a gepidák, Pannónia a gótok fennhatósága alá került. Attila halálának következményehői szólva a magyar krónikák elbeszélése erősen különbözik az európai hagyománytól. Itt az idegen népek egyáltalán nem gondoltak felszabadulásukra, éppen ellenkezőleg, félelemmel várták a tragikus esemény következményeit. Nem is az ő szabadságharcuk, hanem Attila fiainak véres viszálya az, ami a hun birodalom bukását okozza. A hatalomért Honoria fia, Csaba és a germán asszony, Kriemhilde fia, Aladár versengenek. A hunok Csabát támogatják, a germánok viszont Aladár mellé állnak. Az első ütközetekben a hunok győzedelmeskednek, a döntő csatában azonban, amely 15 napig tart, Sicambria mellett, az egykori győzelmek színhelyén, megsemmisítő vereséget szenvednek. Ez a csata — írja a krónikás —, amelyet a hunok (azaz a magyarok) a mai napig „Kriemhild csatájának" neveznek. A magyar krónika elbeszélése ezen a ponton több részletében is különbözik az európai történetírásban kialakult hagyománytól. A mondai elemek és az epikus előadásmód nyomai egészen szembeötlőek. Feltűnően mesei színezetű a harc személyes motiválása. Csaba és Aladár ügye mögött még bizonyos nemzeti és faji ellentét is meghúzódik. Ardaricus helyét Detre veszi át. Mesteri szerkesztésű a harc kimenetelének drámai előadása. A krónika elbeszélése valóságos hőskölteménnyé alakul át, bár vüágosan felismerhető a szerzőnek az a törekvése, hogy a mondai cselekménybonyolítást összhangba hozza az autentikus kútfők híradásaival. Attila fiainak testvérharcáról a német mondának nincs tudomása. A „praelium Crumhelt" emléke itt annak a harcnak a leírásában él tovább, amit a Nibelungének örökít meg, s amit az eposz szerzője a mű utolsó versszakában „Nibelunge not"-nak nevez. A hőskölteményben lejegyzett véres események történeti alapja nyilvánvalóan a burgundok Attila alatt bekövetkezett pusztulása, melynek emléke talán a Netád mellett lefolyt csatáról szóló hagyomány néhány elemét is magába fogadta. A Nibelungének és a magyar krónika közös forrásaként egyedül a katalaunumi csata leírása jöhet szóba. A „praelium Crumhelt" elbeszélésének a Nibelungénekből történő átvételét logikai okokból ki kell zárnunk. A magyar krónikaíró, aki a katalaunumi csata leírásakor a győzelmet Jordanes ellenére is a hunoknak tulajdonította, aligha „hagyta" volna legyőzni a hunokat a „praelium Crumhelt"-ben, ha olyan forrás leírását követi, amelyik — mint a Nibelungének —, a hunokat hirdeti ki győztesnek. A német monda hatását mindössze maga az elnevezés, a „praelium Crumhelt" kifejezés mutatja. 5 8 Jordanes, cap. 50. 5 'Scriptores 161, 276.
