Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 299 püspöksége alatt Dietboldra, aki a Megváltóért adta életét és áldóan tekint alá az ő Passaujára. Bizonyosra vehető az is, hogy a város lakóinak emlékezetében elevenen élt annak a hatalmas seregnek a képe is, amely annyi passauit magával ragadott és örökre elnyelt. Passaut és Bécset maga után hagyva a sereg a Duna folyását követve haladt tovább. Pozsonnyal szemben, a Vierfelden többnapos pihenőt tartottak. Itt jelentek meg III. Béla király követei, akik a császárt és kíséretét uruk nevében meghívták — s mint Eckewart a burgundokat Rüdiger őrgrófságának nyugati határától Bechelarenbe vitte —, a királyi udvarba kísérték. Ott már nagy előkészületek történtek a sereg fogadására és megvendégelésére. Két liszttel és árpával teli magtárat, kényénél, borral és vágómarhával megrakott szekereket és hajókat bocsátottak a keresztesek rendelkezésére. A császárt és közvetlen kíséretét maga a királyi pár látta vendégül négy álló napon át. A királynő, a francia Fülöp király húga, hatalmas, gazdagon díszített sátrat ajándékozott a császárnak. Mindezeket a Nibelungének leírásával olyannyira megegyező eseményeket végül egy ünnepi aktus tetézte: az agg császár második fiát, Friedrich von Schwaben herceget eljegyezték a magyar király lányával. Az esküvőre - pontosan úgy, mint az eposz bechelareni idilljében -, a sereg visszatértével került volna sor: „Do sprach der markgrave: ir edeln künege rich, Als ir nu wider ritet, das ist gewonlich, Heim ze Burgonden, so gib ich iu min kint, Das ir si mit iu fueret, das gelobeten sie sint." A magyar királynak az utazás megkönnyítésére is gondja volt; egészen a bolgár határig kísérte az elvonuló sereget.50 Barbarossát és kíséretét a királyi székhelyen, Esztergomban látták vendégül. A német források azonban beszámolnak arról is, hogy a császár útja ezután Etzelburgba vezetett, aholis Csepel szigetén három napon át vadászattal mulatott. Magyarok és németek egyaránt megcsodálták a vidék nevezetes látványosságát, Óbuda római-kori romjait, azaz a „civitas regis Attiláé" maradványait. Mindnyájan úgy tudták, hogy a hun király, a magyar uralkodócsalád őse székhelyének közelében tartózkodnak. Az „Attila király városáról" szóló beszámoló éppoly nagy hatással lehetett az eposz szerzőjére, mint a bechelareni epizódban megörökített esztergomi ünnepségek. A költő számára a két színtér közötti távolság úgyszólván semmit sem jelentett, azt a meseszövés érdekében minden további nélkül ignorálta, s kereste Grant és Etzelburgot ugyanazon a helyen. Amikor tehát a Nibelungének költője az Etzelburg elnevezést a német epika történetében első ízben földrajzi értelemben használta, minden kétséget kizáróan annak a népi hagyománynak a hatása alá került, ami nem csupán a neki beszámoló passaui klérikusok, így mindenekelőtt Tagano, de a magyar Cfcgeszta és az abból merítő krónikák elbeszélésének is alapjául szolgált. 50 Az itt felsorolt adatokat vö. F. Wilken: Gechichte der Kreuzzüge. IV. 1826; S. Riesler: Forschungen zur deutschen Geschichte. X. 1870; K. Fischer: Geschichte des Kreuzzugs Kaiser Friedrichs I. 1870; A. Chronst: Quellen zur Geschichte des Kreuzzugs Kaiser Friedrichs I. MG. SS. Nova Series V. 1928. továbbá Simson-Giesebrecht: Geschichte der deutschen Kaiserzeit VI. 1895.216, 691, valamint a források itt közölt jegyzéke.
