Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NÉMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 29 számára. Kifejezésre juttatta viszont megütközését azon, hogy a miniszterelnök nem vonja be őt és barátait a német kisebbségi kérdés rendezésének előkészítő munkálataiba. Pataky emlékeztetett arra, hogy Bethlen Gündischnek ígéretet tett erre, de ez Bleyert nem nyugtatta meg, mert az ígéret több mint három hónapja történt, s azóta sem valósult meg. Steuer kormánybiztos viszont ezalatt félreérthetetlen módon folytatja a svábság beolvasztására irányuló munkáját és propagandáját.42 Bethlen 1923. február 24-én levelet intézett Cuno kancellárhoz, melyben közölte, hogy báró Szterényi József volt kereskedelemügyi miniszter fel fogja őt keresni és személyesen fogja informálni a magyarországi német kisebbség ügye tervezett rendezéséről, eloszlatva sok félreértést, ami a német közvéleményben bizonyos kellemetlen feszültséget keltett Magyarország irányában. „Meggyőződésem - írta Bethlen -, közös érdekünk, hogy mellőzzünk és kikapcsoljunk minden olyan momentumot, amely lelki elidegenedést vagy bármiféle ellentéteket idézhet elő súlyosan megpróbált népeink között. Ez csak minden felmerülő kérdés folyamatos és intenzív tisztázása útján lehetséges."4 3 Cuno kancellár március 3-i válaszlevele már Szterényi látogatása után kelt. A vele folytatott eszmecserét rendkívül hasznosnak minősítette, s különösen örömére szolgált „véleményeink egyezése minden alapvető kérdésben". Részletekre nem tért ki, hiszen Szterényi majd beszámol tárgyalásukról. Megígérte, hogy a maga részéről szívesen megtesz mindent, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a németországi közvélemény teljes megértéssel legyen a magyarországi helyzet iránt.44 Szterényi beszámolóját nem ismerjük, de egy, a Külügyi Hivatalban készült feljegyzés alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar kormány tervbe vett nemzetiségpolitikai intézkedéseinek részletes ismertetését egybekapcsolhatta azon nehézségek nyomatékos hangsúlyozásával, amelyeket a Gömbös-csoport támaszt Bethlen törekvéseivel szemben. A feljegyzésben ugyanis az áll, hogy „bár Bethlen gróf ígéretei a magyarországi német kisebbségvédelem eddigi helyzetéhez képest lényeges előrelépést jelentenek, még nem lehet tudni, mennyiben valósulhatnak meg a magyarországi belpolitikai helyzet, nevezetesen a kormánypárt (Egységespárt) soviniszta szárnyának túlsúlya miatt" 4 s Bleyer és Gündisch 1923. március közepén memorandumot intézett a német kormányhoz. Ez azzal vádolja a magyar kormányt, hogy nem fukarkodik „a birodalmi német címekre szóló ígéretekkel", de az ország közvéleménye előtt hallgat ezekről és nem lép fel a magyarországi németséggel érintkezésben lévő hatóságok és hivatalos személyek fokozódó soviniszta türelmetlenségével szemben. Budaörs községben karácsonykor megszüntették a német tanításnyelvet, Zsámbék községet pedig kifejezetten arra utalva rekesztették ki a Nagyatádi-Szabó-féle földreformból, hogy az „a német agitáció központja". A kormány tűrte azt a hajszát is, amelyet Donawell professzor, „a magyarországi 4 2PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Bericht. 4 3 ΒΑ, R 43. Ι. 156. Bd. 1. Fol. 164-165. A levélben Bethlen arra is kéri Cuno kancellárt, legyen segítségére, hogy a német közvélemény ne értse félre párizsi utazását, amelyre az ország financiális helyzete kényszeríti. Ez utóbbi problematikára vonatkozóan ld. Sz. Ormos Mária: Az 1924. évi magyar államkölcsön megszerzése. Bp. 1964. 4 4 ΒΑ, R 43. I. 156. Bd. 1. Fol. 166. A válaszlevél tartalmazza Cuno kancellár ígéretét: Bethlen párizsi útját illetően elejét fogja venni esetleges fékeértéseknek német körökben. 4 s BA, R 43.1. 156. Bd. 1. Fol. 175-179. Mutius feljegyzése. Berlin, 1923. márc. 5.
