Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 287 Súlyos hibát követett el Hó man a Nibelungének keletkezésének megítélésekor is: minthogy germanisztikai ismereteit csupa kiérdemesült tanulmányból merítette, e kérdésben olyan megállapításra jutott, ami évtizedekkel korábban is már túlhaladottnak számított. Hóman Nibelung-tanulmányának másik alapvető eleme Piligrim püspök és Lorch történeti szerepének egybevetése a hőskölteményben leírtakkal. Megállapította, hogy bár Piligrim maga nem jöhet számításba az eposz szerzőjeként — hiszen szerinte a mű a 11. század végén keletkezett —, politikai törekvéseinek emléke a hősköltemény feljegyzésének talán legfontosabb mozgatórugója. Ezzel kapcsolatban a következő megállapításokat teszi: Piligrim életcélja a passaui püspökség felemelkedése, s nem utolsó sorban érseki fennhatóságának keleti irányú, Magyarország területére is kiterjedő megnövelése volt. Célja eléréséhez felhasználta az egykori lorchi érsekség egyházmegyei határairól, a húnok elől Passauba menekített érsek előjogairól fennmaradt hagyományt is. A pápa jóindulatát kívánta akkor is elnyerni, amikor mindenki mást megelőzve térítő akciót szervezett 972 és 976 között két ízben is magyar földön, amint ezt Benedek pápának sietve jelentette is., Passau állítólagos privilégiumainak védelmében pápai bullák hamisításától sem riadt vissza. A hajdani lorchi érsekség önjelölt utódjaként Passaunak követelte a maga hamisította oklevelekben a „Hunia et Avaria" megjelöléssel szereplő Magyarország feletti egyházi hatalmat. Ezzel magyarázható, hogy a Passauban keletkezett Nibelungének Lorchról is említést tesz, amennyiben elmondja, hogy a passaui püspökséghez tartozó Lorch kolostorát Krimhilde anyja, Ute asszony alapította, hogy öregségére oda vonulhasson vissza. Lorch szerepeltetésének kizárólagos magyarázata Hóman szerint az eposz szerzőjének Magyarország, a püspökség számára oly sokat jelentő terület iránti olthatatlan kíváncsiságban, a Nibelungénekben újrafogalmazódó passaui hatalmi célokban rejlett. Hóman tévedése meglepően súlyos. A passaui püspökséghez tartozó jelentéktelen lorchi apácazárda és a Regensburg közelében fekvő lorschi benedekrendi kolostor felcserélése rendkívül durva hiba, annál is inkább, mert Lorsch történetének valóban számos magyar vonatkozása van. A benedekrendiek voltak ugyanis azok, akik a hunok által elpusztított hajdani kolostorról szóló hagyományra hivatkozva igényt támasztottak a magyar területek fölötti egyházfőségre, s követelésükkel végül a pápához fordultak.s 3 Piligrim tehát nem egyebet követelt, mint Lorsch előjogainak Passaura való átruházását, s így természetszerűleg nem annyira a magyar érdekekkel, mint inkább a regensburgi püspökséggel került szembe.54 Az újonnan alapított lorchi zárdát azonban sem Piligrim, sem a Nibelungének szerzője nem téveszthette össze a vita középpontjában álló Lorschsal. Ugyancsak elhibázott Hómannak az a kísérlete, hogy Rüdiger vazallusszerepére a bajor—magyar kapcsolatok jellegére utalva adjon magyarázatot. A bajor hercegek magatartása a magyarokkal szemben többnyire valóban baráti, a magyar fejedelmek is mindenkor szívesen adnak menedéket a császár ellen lázadóknak, akik szövetségesi kötelezettségeiknek még olyan nehéz helyzetekben is eleget tesznek, mint amilyen Augsburg katasztro-5 3 Hóman ez esetben valószínűleg Dümmler (Piligrim von Passau und das Erzbistum Lorch. Leipzig. 1854) téves adatait veszi át. A névcsere alapján levont következtetéseket már Hempel (Pilgerin und die Altersschichten im Nibelungenlied. ZfdA 69 [1932] 1-16) elutasította. 5 4 Hempel: i. m.
