Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
286 SIMON V. PÉTER alaposabb vizsgálata azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a német forrásokban valóban sűrűn előforduló Potho semmilyen magyar kapcsolattal sem rendelkezett. Hóman elméletét a „Képes krónika" egyik adatára alapozta, amely szerint a hazánkban meghonosodott Poth nemzetség őse, egy bizonyos Poth(o), Salamon király idejében vándorolt be Magyarországra.4 9 Kálti arról is beszámol, hogy a Poth nemzetség egyik ága a későbbiekben Lébény község birtoka után a Lébényiek nevet kapta, míg a nemzetség többi tagját magában foglaló ág családneve Győr lett. Ez utóbbiak családi kolostora, amelyet még maga a nemzetségalapító Potho comes alapított, a Somogy megyei Zselicszentjakabon állt. Az adat szerfölött megbízhatatlan, tekintve, hogy a Botho, ill. Potho tulajdonnév a krónikaíró tévedésének következménye, vakvéletlen, helyesírási hiba, vagy figyelmetlenség következtében került a történeti műbe. Ugyanazon krónika ugyanis néhány sorral lejjebb már egyértelműen Atha névvel illeti a kolostoralapító comest: „Atha palatínus rogavit regem (Salamon) et ducem (Géza) ut in constructione monasterii sui, quod in honore s. Jacobi edificaverunt in Zelyz, intéressent, quod et factum est."50 Az alapítólevél — Hóman csak Fejér töredékes kiadásában ismerhette —, teljes szövege nyilvánvalóvá teszi, hogy a kolostor alapítóját Othónak hívták, amit egyébként német származása is valószínűsít.5 1 Ha azonban a kérdéses személyt nem Bothónak nevezték, s következésképpen az Aribo nemzetséggel sem állt kapcsolatban, tarthatatlanná válik Hóman elmélete, így az a megállapítása is, miszerint a Győr nemzetségnév is az Aribók magyarországi szerepével magyarázható. Hóman ugyanis kijelentette, hogy a Győr családnév nem más, mint az Aribo, vagy Arbo név mesterséges etimológiai levezetése Győr város magyar nevének a latin Arabo elnevezésből történő származtatása alapján. A Győr nemzetségnév azonban annál is kevésbé származhat a német Aribo nemzetség nevéből, mert míg krónikásaink a Győr és Lébény nemzetségek egyes tagjait gyakran említik, azok német származásáról semmit sem tudnak. Ami pedig a Hóman által bizonyítékként felhozott passaui oklevélben szereplő személyeket illeti: néhány azonos, vagy hasonló hangzású név előfordulása oly sok meg nem egyező között már csak azért is véletlennek mondható, mert a kérdéses nevek hordozói jórészt már passaui névrokonaik megszületése előtt felbukkantak a német mondakörben.52 Ugy gondolom, a Botho-teória cáfolata után nem kell különösebben megindokolnom, ha Hóman Rüdigerre vonatkozó megállapításait is elutasítom. Hóman ugyanis éppen ebben a Magyarországon sohasem élt „comes palatii Potho"-ban látja Rüdiger történelmi modelljét, egyszerűen azért, mert az Aribo-saij éppúgy a „hún" király bizalmasa és első szolgája, mint az eposz hőse, Rüdiger. 4 9 „Rex autem Solomon maichionem Thwutonicorum promissa pecunia in auxilium ascivit. Presentim quia subiit in mentem sibi, quam miserabilitei perierant per Hungaros Willermus et Poth et Marcard duces." Scriptores, 396. 5 0 Scriptores, 364. 51 Kumorovicz L. Bernát: A zselicszentjakabi alapítólevél. Tanulmányok Budapest múltjából. 17. köt. 1966. 51 Dietrich és Rüdiger esetében, akiknek alakja a kérdéses időpontnál jóval előbb, ill. később került a monda anyagába, nem igényel külön bizonyítást fenti állítás cáfolata. Bloedel személye egészen más irányba tereli a kutatást, a többi név eléfordulása pedig aligha bír különösebb jelentőséggel. A Hóman által vizsgált forrás egyébként a Codex traditionum Pataviensis (Monumenta Boica, 28-b. 68).
