Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 285 személyek, mint inkább az eposzban ábrázolt helyzet vizsgálata adhatja meg. A kérdés ily módon történő megfogalmazása viszont ismét a magyar történelem körébe tereli a vizsgálódást, annak a „Hiunenlandnak" a múltját firtatja, amely a Nibelungének és a történeti kútfők egybehangzó tanúsága szerint igényt támasztott az Ostmarkra, s annak területét hűbéres birtokként kezelte. Az eddigi kutatás néhány sarkalatos kérdését vázolva azon problémákra kívántam rámutatni, amelyek nyilvánvaló magyar vonatkozással bírnak, s így munkám tárgyát képezik. Mielőtt azonban a vizsgálódást megkezdeném, feltétlenül ki kell térnem Hóman Bálint munkájának, a Nibelungének magyar vonatkozásait tárgyaló egyetlen jelentős vállalkozásnak legfontosabb megállapításaira. Minthogy a Nibelungének lejegyzését közvetlenül megelőző időszak átfogó vizsgálatára az eposz szemszögéből nem került sor, Hóman 1924-ben kísérletet tett néhány történelmi motívum magyar történeti megközelítésére. 10. századi passaui forrásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az azokban említett személyek — Piligrim püspök, egy bizonyos Marchwart comes, továbbá Rüdiger, Hunolt és Volker nevezetű személyek, valamint az oklevelekben úgyszintén előforduló Gotelint és Prunhilt — azaz a Nibelungénekben szereplő személyek névrokonai és történelmi előképei, kivétel nélkül az Aribo nemzetség tagjai, vagy ahhoz legalábbis igen közel álló személyek. Megállapította továbbá, hogy miként az eposz előadása szerint Piligrim Kriemhilde rokona, úgy a nevezetes püspök a valóságban is fejedelmi rokonsággal bírt: vérségi kapocs fűzte Szent Henrik császárhoz és húgához, a magyar királynővé lett Gizellához, II. Henrik bajor herceg és a burgund uralkodócsaládból származó Gizella gyermekeihez. A Hóman által feltételezett rokoni kapcsolat Piligrim és Kriemhilde-Gizella között azonban nem állja meg a helyét: a magyar királynő ugyanis a Liutpoldinger nemzetséghez tartozott és így vajmi kevés köze volt az Aribókhoz. Gyanúperrel kell élnünk az Aribók magyarországi kapcsolatait illetően is. Hóman kísérletet tett arra, hogy Gizellát egy más vonatkozásban is közelebb vigye ehhez a nemzetséghez. Kijelentette: az Aribók családi hagyományai elválaszthatatlanul összefonódtak a magyar királyi család sorsával, minthogy a nemzetség egyik tagja a magyar udvarban szerzett benyomásait, a magyarországi viszonyokról szóló beszámolóját saját családjának hagyományaiba ágyazva adta elő. A híranyagot Németországba szállító családtag Hóman szerint egy bizonyos Botho, vagy Potho, aki bátyjával, Ariboval együtt részt vett Konrád herceg 1054-ben megindult császárellenes lázadásában, majd a felkelés leverése után András királyhoz, Magyarországra menekült. A száműzött csak hosszú évek múltán, 1060-ban térhetett vissza hazájába, akkor, amikor a Béla elől menekülő Salamon herceg anyjával és feleségével együtt a német udvarban keresett menedéket. Potho Salamon kíséretében tartózkodott és hősiesen harcolt a császári sereg soraiban. Ekkor került kapcsolatba Güntherrel, Bamberg tudós püspökével, s itt, az „Ezzolied" megírásán fáradozó papok társaságában ismerte meg Konrádot, a Nibelungének majdani szerzőjét. Günther püspök halála után Konrád Passauba került, s ott a Botho által elmondottakat, tehát az Aribo család magyar kortörténettel vegyített históriáját rímekbe szedte, s az ősi nibelung-monda anyagába illesztette, megalkotván ezzel a Nibelungének végső, ma is ismert változatát. Ezt a minden mozzanatában logikusnak látszó gondolatmenetet csak a Nibelungének valóságos keletkezési idejére (12 század vége — 13. század eleje) hivatkozva utasíthatnánk el, ha Potho comes valaha is megfordult volna Magyarországon. A magyar kútfők
