Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
284 SIMON V. PÉTER „Wunderer"-ben, a „Rosengarten" különböző változataiban, valamint a „Bieterolf und Dietrich" c. eposzban. A többi hőskölteményből hiányzik az alakja, ami érhető is, hiszen a többi szereplőnél jóval később került a mondakörbe. Minthogy kezdetben lehetetlennek látszott Rüdigert valamely kiemelkedő történelmi személyiséggel azonosítani, Willmanns kijelentette: Rüdiger csupán egy helyi monda kitalált alakja.43 Willmanns nézetét Panzer is osztja és azt állítja, hogy Rüdiger alakja egy lokális hagyomány szülötte, s egy közelebbről meg nem határozható, de minden bizonnyal valóban létezett ostmark-i Rüdiger őrgróf emlékét őrzi.44 Feltevését St. Andrae község anyakönyvének egyik bejegyzésére alapozza, amely egy bizonyos Rudker elhalálozására vonatkozik. Hempel úgyszintén a st. andrae-i anyakönyvben szereplő őrgróffal azonosítja a monda hősét.4 s Persze vajmi kevés példát ismerünk arra, hogy monda hősök halálának tényét és időpontját anyakönyvben rögzítették volna, így ezt a lehetőséget nyugodtan el is vethetjük. Schwarz 46 különben ugyanazt a bejegyzést Alsó-Ausztria egyetlen hasonló nevű grófjára vonatkoztatja, akit egy 987-ből származó oklevél említ. Ez az azonosítási kísérlet is meglehetősen gyenge lábakon áll, hiszen nagyon nehéz magyarázatot találni arra a kérdésre, miért csak a 13. században vezették be az anyakönyvbe a 10. században elhúnyt gróf nevét. Ennek az elméletnek ellentmond továbbá az a tény is, hogy a Traisen menti St. Andrae-t csupán a 12. század ötvenes éveiben alapították, s Rüdiger ekkoriban már a monda szereplője. Nem kevesebb súllyal esik latba az a körülmény, hogy az umlaut nélkül álló Rudker név Schwarz állítása ellenére sem ejtendő Rüdgernek, s így aligha lehet az eposzban szereplő Rüdiger fonetikus elődje. Vancsa4 7 Burkhard őrgróf személyében látta Rüdiger modelljét, mert csak az ő idejében volt Bechelaren az Ostmark székhelye. Heusler48 viszont úgy véli, hogy a hősköltemény szerzője Rüdiger szerepeltetésével a babenbergi hercegeknek kívánt emléket állítani, s hősének alakját Heinrich Jasomirgottról, az Ostmark utolsó kormányzójáról mintázta. A szűkös korai forrásanyagnál jóval többet tudnak Rüdigerről a humanista krónikások. Thomas Ebendorfer „Chronicon Austriacum" c. művében még az őrgróf halálának évét is elárulja. Hasonló adalékokkal szolgál Aventinus is. Ezeket a Rüdiger őrgrófról tájékoztató késői híradásokat azonban ajánlatos fenntartásokkal kezelni, már csak azért is, mert a humanista szerzők műveiben minden előzmény nélkül megjelenő adatok többnyire légbőlkapottak. A humanisták Rüdiger megjelölésére állandóan a „freigiebiger Graf von Bechelaren" kifejezést használják, ami már önmagában véve is a monda, ha ugyan nem egyenesen a Nibelungének hatását mutatja. Minthogy Rüdiger személyazonossága teljes biztonsággal nem állapítható meg, a megoldást nézetem szerint nem annyira az illető térségben kimutatható történelmi 4 3 Willmanns: Der Untergang der Nibelungen. Abh. der. Kgl. Ges. der Wiss. zu Göttingen. PhKI. Nf. 7. 1903. Nr. 2. 44Friedrich Panzer: Das Nibelungenlied. Entstehung und Gestalt. Stuttgart, 1955. 393. 4 5Heinrich Hempel: Nibelungenstudien I. Nibelungenlied, Thidrekssaga und Balladen. Heidelberg. 1940. 4 6 Erich Schwarz: Das germanische Kontinuitätsproblem in Niederösterreich. Aus Verfassungsund Landesgeschichte. Festschrift Th. Mayer. 40. 4 1 Joseph Vancsa: Geschichte Nieder- und Oberösterreichs I. Wien. 1905.194. "AndreasHeusler: Nibelungensage und Nibelungenlied. Wien. 1921. 44.
