Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 283 gyermekkorától elhivatottan apácának készült, s csak a bajor hercegség közvetlen érdekeit szem előtt tartva fogadta el István komoly politikai előnyökkel kecsegtető házassági ajánlatát. Férjének halála után Péter király üldöztetéseitől zaklatva elhagyta Magyarországot, s bajor földre visszatérve a niedernburgi kolostor fejedelemasszonyaként fejezte be életét és talált végső nyugvóhelyet Passauban, a Nibelungének keletkezésének valószínű színhelyén. A következő századok során emlékét az államalapító özvegyének kijáró tisztelet övezte, a szentként tisztelt király méltó társává magasztosult. A Nibelungének nagyműveltségű szerzője Gizella passaui síremléke előtt állva különösen eleven képet alkothatott magának a „Hiunenlant"-ban élt német királylány alakjáról és sorsáról. Egy alapvető ellentmondást azonban Hóman sem tud feloldani: Kriemhilde a bosszúállás vérszomjas démona, akit saját honfitársai is megvetnek, s akivel az iszonyodó Hildebrand gyűlölete végez, míg Gizellát a Hóman által idézett kútfők kivétel nélkül az újonnan megtérített ország jótevőjeként, csaknem szentnek kijáró tisztelettel említik. Ezen felül Hóman egy sor olyan szempontot és tényezőt is figyelmen kívül hagyott, amelyek alapos vizsgálata segíthetne Kriemhilde metamorfózisának megértésében. Mindenekelőtt kérdéses maradt, mivel magyarázható meg Kriemhilde mohó kincsvágya és Attila fiának, Ortfriednek rendkívül problematikus szerepe a magyar történet esetleges analógiái alapján. Kétségkívül történelmi reminiszcenciákat őriz Rüdiger alakja is. Ellentétben Attilával vagy Kriemhildével, Rüdiger figuráját úgyszólván minden kutató a Nibelungének keletkezését közvetlenül megelőző időszak valamelyik történeti személyiségével azonosítja. Rendkívül bonyolulttá teszi azonban a kérdést az a tény, hogy míg a kérdéses időszak forrásai csaknem korlátlan számú Rüdigert ismernek, ezek között egyetlen egy sem akad, akinek történeti szerepe a mondabeli Rüdigerével valamilyen módon rokonítható lenne: ez utóbbi Dietrichhel együtt Attila hű vazallusaként és helytartójaként kerül szóba az eposzban mindenütt, amit a 10-12. században élt Rüdigerekkel kapcsolatosan meglehetősen nehéz elfogadhatóan megindokolni. A Rüdigerre utaló legrégibb adat Metellus von Tegernsee 1160 körül költött „Quirináliáiban" fordul elő.40 Itt még nem történik említés Bechelarenről, de az Erlafról, ami a mai Pöchlarn, azaz a középkori Bechelaren mellett ömlik a Dunába, már megemlékezik a szerző. A „Tetrici veteris", azaz Dietrich von Bern egyidejű említése kétségtelenné teszi, hogy a Metellus által megénekelt személyek a hősköltemények közismert alakjaival azonosak. Az epigrammaszerző Herger41 már ismert mondai hősként szerepelteti Rüdigert. Az a pentádája ugyanis, amelyben Rüdiger alakja felbukkan, élő személyeket állít szembe mondabeli figurákkal, s Herger az utóbbiak közt említi Rüdigert is. A Dietrich-mondakörben Rüdiger alakja csak mintegy fél évszázaddal a Nibelungének keletkezése után bukkan fel először.42 A következő költeményekben jut szerephez: a „Rabenschlancht"-ban, a töredékesen fennmaradt „Dietrich und Wenzlau"-ban, az ún. 40Die Quirinalien des Meteil von Tegernsee. Disszertáció. Greifswald. 1913. Hrsg. von. P. Peters. 41 Helmut de Boor: Die höfische Literatur. Bern. 1935. 297. Anholt: Die sogenannten SpervogelSprüche und ihre Bedeutung in der älteren Spruchdichtung. München. 1928. 17, 37. '''Hugo Bekker: The Nibelungenlied. Rüdiger von Bechelaren and Dietrich von Bern. Monatshefte. (Ajournai devoted to the study of German language and literature.) Madison. 66 (1974). 229-253.
