Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
276 simon v. péter datálása szempontjából értékelhetetlenek, Willy Krogmann25 a közelmúltban új érvekkel próbálta alátámasztani Bartsch elméletét. Krogmann úgy véli, a mű eredeti kézirata 1130 körül keletkezett, mégpedig alemann területen. Az első átdolgozás - a Nibelungének fennmaradt kéziratainak archetípusa -, a 12. század második felében jött létre, immár a Duna medencéjében.2 6 Az elméletét igazolni látszó támpontot abból a valóban sajátos tényből nyeri, hogy a Nibelungének elbeszélése szerint Kriemhild és Etzel menyegzőjére nem a burgund údvarban, Wormsban, vagy Attila székhelyén, Etzelburgban, hanem a tulajdonképpeni cselekmény színtereitől távol eső, s még a mű keletkezésekor is provinciális Bécsben került sor. Ennek a körülménynek Krogmann szerint csak egy nevezetes, a mű szerzőjének emlékezetében elevenen megőrzött történelmi esemény lehet a magyarázata: V. Lipót 1174-ben Bécsben kötött házassága. Etzel és Kriemhild esküvőjét, melynek színhelye az eredeti műben még minden bizonnyal Worms volt, a mű első átdolgozója, a pompás bécsi menyegző egyik tanúja helyezte át Bécsbe. Ezt a feltevést támasztja alá a „Thidrekssaga" elbeszélése is, hiszen ebben a mondaváltozatb°an még Gunhar udvarában kerül sor a tragikus véget hordozó esküvőre. Dietrichs2 7 is különbséget tesz az általa 1150-re datált eredeti és az 1200 körül elkészült, általánosan archetípusnak tekintett első variáns között. Míg azonban nézete szerint az eredeti a rajnamenti frank területen keletkezett, a feldolgozásra már, amely egyébként csak formai tekintetben jelent újat, a bajor-osztrák dunavidéken került sor. Ellentétben e nézetekkel, melyeket a kutatók nagy többsége a legnagyobb bizalmatlansággal fogadott, minden amellett szól, hogy a Nibelungének 1200 körül keletkezett bajor-osztrák területen. A mű keletkezési idejének meghatározásában döntő jelentőséget nyertek a Nibelungének és a Parzival között kimutatható átfedések és rokon vonások. Wolfram von Eschenbach ugyanis a Parzivalban utal (450, 25) Rumoknak a Nibelungénekben elhangzó tanácsára: a kritikus sorok a Β kézirat 1465., a C kézirat 1497. strófájában találhatók. Többen is igazolni próbálták ugyan, hogy a Nibelungének szerzője merített a Parzivalból, de ennek alighanem az ellenkezője igaz: bizonyosra vehető, hogy Wolfram már ismerte az eposzt, s legfeljebb azon lehet vitatkozni, melyik kéziratot forgatta. Miután pedig a Parzival keletkezési ideje ismeretes - a kérdéses VII. könyv 1204-ben készült el —, nyilvánvaló, hogy a Nibelungének ebben az évben már „forgalomban" volt. További támpontok adódnak a Zasamanc és Asagouk keleti nevekből, amelyek mindkét műben előfordulnak. Feltételezve, hogy azokat Wolfram vette át a Nibelungénekből, arra a következtetésre jutunk, minthogy mindkét szó az 1197 kőiül megkezdett Parzival első részében fordul elő, hogy a Nibelungének már a 12. század kilencvenes éveire elkészült. Amennyiben azonban abból indulunk ki, hogy a kérdéses szavak a Parzivalból kerültek át a Nibelungénekbe, úgy az eposz megkezdésének időpontjául hozzávetőlegesen 2 5 Willy Krogmann: Der Dichter des Nibelungenliedes. Berlin. 1962. 2 6 A Nibelungének három legkorábbi kézirata csaknem egyidó'ben keletkezett. Az űn. A kézirat a 13. század utolsó negyedében jött létre. Lachmann és követői sokáig ezt tekintették az eposz legpontosabb leiratának. A 13. század második feléből származó Β kézirat 60 versszakkal többet tartalmaz, mint az A. Elsődlegessége mellett főként kiadói, Hägen és Bartsch kardoskodtak. A C variáns a 13. század első felére tehető, s általában a B-vel azonos megítélés alá esik. A később keletkezett 32 kézirat az első három variáns töredékes leirata. 27 I. m.
