Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
a nibelungênek magyar vonatkozásai 277 az 1198. évet nyerjük. Ily módon a Nibelungének keletkezési ideje az 1198 és 1204 közötti évekre tehető. A későbbiekben megkísérlek az alig vitatható terminus ante quem-hez, egy, a meglévőnél bizonyosabb post quem-időpontot csatolni, amely a Nibelungének megkezdését azonos pontossággal, de az átvétel prioritásának kérdésessége nélkül határozza meg. A Nibelungének keletkezési helyét illetően Dietrichs és Krogmann megállapításai látszanak a legmegalapozottabbaknak; az eposzban sűrűn előforduló bajor, ill. osztrák dialektusra utaló jegyekből joggal következtetnek arra, hogy a mű a Duna völgyében íródott. Ezt igazolják az eposz szerzőjének földrajzi ismeretei is; míg ezen a környéken a legnagyobb biztonsággal tájékozódik, nem egyszer súlyos hibát vét más tájak leírásakor. Különösen jól ismeri a passaui viszonyokat — a cselekmény egyáltalán nem indokolja azt a figyelmet, amellyel Bécs és Passau felé fordul -, s több körülmény is amellett szól, hogy szoros szálak fűzhették ide. Mindezt összegezve az a megállapítás látszik a legvalószínűbbnek, miszerint az 1200 körül keletkezett Nibelungének szerzője egy nagyműveltségű passaui klerikus volt. A Nibelungének mindkét részében csak nehezen feloldható ellentmondások egész sorára bukkanhatunk, s nem csupán a szereplők jellemzésében, de magában a cselekmény vonalvezetésében és motiválásában is. Az elbeszélés egésze egy keresztényi, feudális képzeletvilág jellegzetes terméke. Ugyanakkor azonban a mítikus-mondai meseszövés — a nibelungok földjén élő óriásokkal és törpékkel, a Siegfried sebezhetetlenségéről szóló regével, a vízitündérek alakjával —, számtalan elemével találkozhatunk a valósághű ábrázolás keretein belül. Nem kevésbé jellemző az udvari élet elemeinek, a feudális világtól távol álló motívumok és a nyersen komikus vonások egymással való keveredése. Talán csak egyetlen példát: miután az elbeszélő Gunthert és Brünhildát reprezentatív királyi párként mutatja be, hosszasan időz a brutálisan ízléstelen hálószobajelenet ábrázolásánál, annak minden taszító részletébe bevezetve a meglepett olvasót. A sajátos ellentmondásosság egyik oka minden kétséget kizáróan abban a tényben keresendő, hogy a költőnek műve megírásakor ősrégi hagyomány anyagából kellett merítenie, s ez aligha lehetett könnyű feladat a „modern kor" gyermeke számára. Az örökölt mondai kereteket történeti és mesei elemekkel tölttötte ki; a néprajzi kutatás a Nibelungének cselekményeinek egész összefüggő rendszerét eredezteti a mesevilágból. Míg a régebbi kutatás főként a mű ellentmondásos jellegét emelte ki és taglalta, olykor egyenesen túlhangsúlyozva azt, az utóbbi időben néhány kutató azzal az igénnyel lépett föl, hogy egységes alapokra helyezze a Nibelungének interpretálását. Elsőként Maurer28 hívta föl a figyelmet a mű költőjének személyes szerepére, majd Nagel 29 utalt arra, hogy a hőseposzt a középkorban mintegy folytatásokban adták elő, s így az egyes epizódok az idők folyamán olyannyira önállókká váltak, hogy az olykor már az elbeszélés egészének összefüggéseit is megváltoztatta. Emellett teljes joggal mutat rá Nagel a különböző korokból származó elemek keveredésének különleges jelentőségére. Érvelése során arra az általánosan ismert tényre hivatkozik, hogy a hőseposz cselekménye egy eredetileg csupán néhány személyt szerepeltető családi tragédia kereteit feszegeti. Az ősi monda nyomait több ponton is 2 8 Friedrich Maurer: Die Einheit des Nibelungenliedes. Jena. 1923. 29-50. 29Bert Nagel: Zur Interpretation und Wertung des Nibelungenliedes. Neue Heidelberger Jahrbücher, 1954.
