Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
a nibelungênek magyar vonatkozásai 275 Becker már sokkal komolyabban veszi a Klage tanúbizonyságát, s bár elismeri, hogy a kérdéses időszakban és térségben „szinte korlátlan számú Konrád van jelen", maga is egy bizonyos Konrád szerzősége mellett kardoskodik: jelöltje Conrad us de Sto. Floriano mester, akinek neve 1203 körül többször is előfordul Wolfger püspök útikiadásainak nyilvántartásában.20 A szerzőség kérdésében síkraszálló magyar filológusok közül a már említett Szász Károly, az eposz fordítója mellett főként Gärtner Vilmos állásfoglalása érdemel figyelmet. Lachmann nyomdokain haladva ő is egy bizonyos Konrádban, mégpedig a göttweih-i prelátusban vélte fölismerni a Nibelungének szerzőjét.21 Más kutatók, akik nem merészkedtek odáig, hogy az ismeretlen költőt valamelyik híres dalnokkal, vagy a mű vélt keletkezési helyén élt ismert személyiséggel azonosítsák, legalább annak rangját és társadalmi állását próbálták közelebbről meghatározni. Lachmanntól Heuslerig alig vitatták, hogy a Nibelungének szerzője regős volt, aki műveltsége és olvasottsága ellenére is „jobb" körökhöz tartozhatott. A „spielmann"-teóriával ellentétes következtetésekre jutott azonban de Boor, különösen pedig Nelly Dürrenmatt, akik az udvari élet olyan részletekbe menő és alapos ábrázolását tárták fel a Nibelungénekben, ami sok tekintetben az udvari költők ismereteit is meghaladta. Ε tényből azt a következtetést vonták le, hogy a mű szerzője csak a lovagi rendből származó személy lehetett.22 Lovagköltőről beszél Naumann és Schwietering is.2 3 A lachmanni felfogást támadja Panzer is, meggyőzően bizonyítva, hogy a mű szerzőjeként csak olyan kivételesen művelt személy jöhet számításba, aki a kortárs német és francia irodalom mellett latin kútfők híradásait is kamatoztatta művében. Ilyen magasszintű műveltség, a passaui egyházi tradíció és az udvari élet együttes ismerete — se ponton tér el Panzer gondolatmenete a lovagköltő-hipotézis képviselőitől is -, világi állású személyről ebben a korban egyáltalán nem tételezhető fel. A legelfogadhatóbb még talán Kralik nézete, nevezetesen az, hogy a Nibelungének költője csak klerikus lehetett, mégpedig „clericus" a középkori értelemben, ami nem annyira papot, mint inkább udvari tisztségviselőt, mi több, olykor diplomatát jelentett. Nem kevésbé eltérőek a vélemények a mű keletkezésének helyét és idejét illetően. A kutatók többsége a költemény keletkezési idejét az 1150 és 1200 közötti időszakra teszi, míg a keletkezés helyeként a bajor-osztrák térség mellett az alemann és frank, főként Rajna-menti területeket jelöli meg. Az a nézet, hogy a Nibelungének a 12. század közepe táján keletkezett, szövegkritikai alapokon nyugodott. Bartsch 24 az ún. Β és C kéziratokat egy olyan archetípusra vezette vissza, amely véleménye szerint a 12. század ötvenes éveiben keletkezhetett. Bár az elmélet alapjául szolgáló asszonantikus elemekről később bebizonyosodott, hogy a mű "I. m. 296. 2 ' Gärtner Vilmos: Chuonrat, Prälat von Göttweih und das Nibelungenlied. Eine Beantwortung der Nibelungenfrage. Pest-Wien-Leipzig. 1857. 2 2Nelly Dürrenmatt: Das Nibelungenlied im Kreis der höfischen Dichtung. Bern. 1945. 2 3 Hans Naumann: Versuch einer Einschränkung des romantischen Begriffes Spielmannsdichtung. DVGL, 1924. 2. Heft. - Friedrich Schwietering: Deutsche Dichtung des Mittelalters. Wien. 1934. 2 *Egon Bartsch: Untersuchungen über das Nibelungenlied. Wien. 1906. 5*
