Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
274 simon v. péter Legjobb esetben is legfeljebb azokat a motívumokat tárgyalják behatóbban, amelyek az eposz szerzőjére engednek következtetni, az ő korának eseményeit tükrözik. Ily módon a Nibelungénekben fellelhető csaknem valamennyi történeti reminiscenciát a mű közvetlen keletkezési idejének eseményeivel, a szerző előtt személyes tapasztalásból ismeretes tényeknek tudják be, s teljesen megfeledkeznek az előző évtizedek, évszázadok mondateremtő-formáló hatásairól. Ugyanakkor mindmáig nem derült még fény a mű szerzőjének kilétére. Többen is kísérletet tettek arra, hogy ismert középfelnémet költők, a Kürenbergi, Waither von der Volgelweide, Wolfram von Eschenbach, vagy akár a képzelet szülte Heinrich von Ofterdingen szerzőségét bizonyítsák. Mindezen azonosítási kísérletek abból a feltevésből indultak ki, hogy egy olyan mestermű, mint a Nibelungének, csak gyakorlott, neves költő alkotása lehet, olyan művészé, akinek költői képességeit más remekbe sikerült művek is bizonyítják. A régebbi kutatás menetét alapvetően Lachmann és követőinek felfogása határozta meg. A kutatóknak ez a generációja az eposzhoz utószóként csatolt „Klage" tanúbizonyságának ad hitelt, miszerint az eposz második részében leírt eseményeket egy bizonyos Konrád jegyző örökítette meg, a megbízó pedig Piligrim passaui püspök volt. Ez esetben az a feltételezés szolgál kiindulópontul, mely szerint a püspök felbukkanása az amúgyis több passaui vonatkozást tartalmazó Nibelungének Piligrim korától és személyétől oly idegen szereplői között csak annak szerzőségévei magyarázható. A mű legkorábbi kéziratainak alapos vizsgálata — a legrégibb fennmaradt kézirat a 13. század elejéről való, míg Piligrim Géza fejedelem kortársa volt -, valamint a forráskritika egyéb eredményei hamarosan tarthatatlanná tették a Piligrim-elméletet. Minthogy azonban Passau a mű keletkezési helyeként továbbra is számításba jöhetett, a kutatás egész ága próbálta azonosítani a Nibelungének költőjét a kérdéses időben bizonyíthatóan itt működött személyek valamelyikével. Dietrichs abból indult ki, hogy Lorsch említése a Nibelungénekben a passaui püspökség hatalmi törekvéseivel hozható összefüggésbe, azzal a még Piligrim által megindított történelmi jelentőségű perrel, melyben a még hamisítástól sem visszariadó egyházfő Passaunak, a hunok által epusztított Lorsch jogutódjának követelte a hajdani Hunia et Avaria azaz a középkori Magyarország feletti egyházi fennhatóságot. Véleménye szerint a felperes egyik döntő bizonyítéka éppen a Nibelungének volt. Az eposz szerzője, az 1150 körül élt Siegehardt lorschi apát pedig művében nem csupán az egykori, bizonyításra szoruló állapotnak, de az évszázados vita kezdeményezőjének, Piligrimnek is emléket állított.1 7 Kralik legalább részben hitelt ad a „Klage" adatának. Egy Wolfger von Ellenbrechtskirchen püspök idejében, tehát a Nibelungének vélhető keletkezésekor a passaui kancelláriában tevékenykedő Konrád jegyzőt próbál azonosítani az eposz szerzőjével.1 8 Friedrich Panzer is egy Konrád nevezetű passaui klerikusban, aki 1196 és 1209 között oklevelekkel igazolhatóan jószágkormányzóként, ,,magister scolaricus et scriba" minőségben működött a püspökség központjában19 , véli felfedezni a Nibelungének költőjét. 11 Johann Dietrichs: Der Dichter des Nibelungenliedes. Frankfurt am Main. 1923. 1 s Dietrich von Kralik: Wer war der Dichter des Nibelungenliedes? Wien. 1954. 19Friedrich Panzer: Das Nibelungenlied. Stuttgart. 1955.
