Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
272 simon v. péter ben alakították a szomszédos és a honfoglaláskor itt talált népek mondái, s mennyiben hatott vissza azokra. A germán hun hagyomány és a magyar húnmonda közötti kapcsolatot már Wilhelm Grimm felfedezte. Grimm a két mondakör közti hasonlóságot oly szembeötlőnek találta, hogy a magyar hunmondát, ezt az „ősrégi népi eposzt"2 fenntartás nélkül a német hősmondák közé sorolta be. Grimm elméletét magáévá téve állapította meg Wenczel Gusztáv, hogy a hunmonda anyaga ősi népi hagyomány, amely még az őshazából származik. Egyes elemeit a Magyarországon tevékenykedő Piligrim passaui püspök közvetítésével fogadta be a német monda, amelynek későbbi fejlődésére oly nagy hatást gyakorolt.3 Ugyanezt az álláspontot képviselte Toldy Ferenc és Ipolyi Arnold is.4 Ebben az egyöntetű állásfoglalásban azonban már minden kétséget kizáróan igen jelentős szerepe volt a kor egyik leghatásosabb dilettáns filológiai kísérletének, Amadé Thierry hipotézisének is.5 A hunmonda mondatörténeti értékéről szóló vita a filológusok korábban egyöntetű megítélése után tulajdonképpen csak Hunfalvy Pál nagy port felverő tanulmányával indult meg.6 Hunfalvy ugyanis annak a meggyőződésének adott hangot, hogy krónikáink hun története teljes egészében német történetíróktól átvett tudós kompilácio, a Nibelungének és latin kútfők egybeolvasztása. Riedl Frigyes7 azzal a megszorítással nevezett meg a Nibelungének mellett egyéb német költeményeket krónikáink forrásaként, hogy azokból csak Detre alakját és Attila fiainak némely vonását kölcsönözték. Hasonló a véleménye Marczali Henriknek is, aki a magyar mondában csak Csaba alakját tartotta népi ihletésűnek.8 Gyulai Pál9 és Szász Károly1 0 ezzel szemben a hun történet mondatörténeti értékeiért szálltak síkra, míg Bleyer Jakabnak1 1 ismét germán elemek egész sorát sikerült abban kimutatnia. A kérdés sokoldalú metodikai vizsgálata után Heinrich Gusztáv jutott el ahhoz a hallatlanul értékes felismeréshez, hogy a német hatás alatt álló és alakuló magyar hunmonda a későbbiekben nem csekély mértékben visszahatott a német hősmondára. Kijelentette: a német monda a Magyarországon honos németek által közvetített magyar hagyomány hatására lokalizálta Etzelburgot Óbudán, melynek monumentális rómaikon 2 Wilhelm Grimm: Altdeutsche Wälder 1/1813., Ungarische Traditionen, 195; uő. Deutsche Heldensagen. Berlin. 1899. 3, 181, 343. 3 Wenzel Gusztáv: Eszmetöredékek a magyar nemzeti hősmonda történettudományi méltatására. Pest, 1850. Reguly Album 1. 4 Toldy Ferenc: Geschichte der ungarischen Literatur im Mittelalter. Pest-Buda. 1865. 30; Geschichte der ungarischen Dichtung von den älteren Zeiten bis auf Alexander Kisfaludy. Pest-Buda. 1863. Π. Ipolyi Arnold: Magyar mythológia. Pest. 1854. XIV, 153. 5Amadé Thierry: Attila-mondák. Pest. 1864. 6 Hunfalvy Pál: Ethnographie von Ungarn. Budapest. 1877. 1 Riedl Frigyes: A magyar hunmondák. Budapesti Szemle. 27. évf. 321. "Marczali Henrik: Ungarns Geschichtsquellen im Zeitalter der Árpádén. Budapest.,1882. 54, 82; vö. A székelyek eredetéről. Budapesti Szemle, 25 évf. 142. ® Marczali és Riedl tanulmányainak lábjegyzetei. 1 "Szász Károly: A világirodalom nagy eposzai. Bp. 1882. 2, 162. és A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről Akad. értek. 1868. 1 1 Bleyer Jakab: Die Germanischen Elemente der ungarischen Hunnensage, Beitr. zur Gesch. der dt. Sprache und Literatur, 31 (1906) 492-600.
