Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
Simon V. Péter: A NIBELUNGÉNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI Német kultúrkörben továbbélő magyar hagyományt feltételezve, az átvétel két lehetséges módját vehetjük számításba. A magyar hagyomány írásban történő átörökítését feltételezik azok a filológusok, akik az ún. Ősgesztát, ill. az abban leírt hun történetet hozzák összefüggésbe a német mondakörrel. A hagyomány más útját nyomozza az a történész, aki a magyar valóság mondaalakító erejét, a kor viszonyait, a közvetlen tapasztalatból és a kalandozások korából származó emlékek nyomát véli felfedezni a német epikus művekben, mindenekelőtt azonban a Nibelungénekben. Bár a két hatásrendszer csak feloszthatatlan egészként tárgyalható, mégis alig akad példa a két irányzat képviselőinek érintkezésére, annál is kevésbé, mert azok egymást követően léptek föl; filológiai kutatás ez irányban főként a századfordulóig folyt, míg arra a kísérletre, amely az ösgeszta rekonstruálásának lehetőségén túltekintve a német mondákban fellelhető magyar vonatkozások feltárására irányult, csupán századunk húszas éveiben került sor. A KUTATÁS ÁLLÁSA A gesztáinkban lejegyzett hun történet zömében kétségkívül idegen hatásra jött létre, de maga a krónikás is buzgón érvelt a hun-magyar vérrokonság mellett. Igyekezete mögött az a politikai megfontolás húzódik meg, amely a kétfelől is fenyegetett Dunamedence magyar birtoklására keresett jogalapot, s azt a hun-magyar azonosság tételében, a hatalom gyakorlásának kontinuitásában fedezte fel. A hun-magyar kontinuitás gondolatának igazi jelentőségét persze a magyarok által leigázott népek jelenléte adta meg. A hun történetet első ízben a 11. század utolsó harmadában foglalták írásba. Valamennyi későbbi krónikánk erre az elveszett archetípusra, az ősgesztára vezethető vissza.1 Kérdéses természetesen, -mennyit őrzött meg a krónikákban fennmaradt hun hagyomány népi tartalmaiból, mely kútfők hatása alatt nyerte el végső formáját, mennyi'Azok a krónikás művek, amelyek az ösgesztában foglalt hun történet anyagát megőrizték, a következők ; Anonymus Gesta Hungarorum-a, Kézai Simon Gesta Hungaroruma, Chronicon Pictum Vindobonense, CTlronicon Posoniense, Mügeln Henrik krónikája, Chronicon Budense, Thuróczi János krónikája, Oláh Miklós Attila c. munkája.
