Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 23 1922. november 11 -én rövid időt Budapesten töltött Wilhelm Cuno titkos tanácsos, a Hamburg-Amerika tengerhajózási vállalat vezérigazgatója. Aligha véletlen, hogy Bethlen erről tudomást szerezve, azonnal maga kereste vele az érintkezést: ő már sejthette, hogy néhány nap múlva Wirth kancellár utóda, a németbirodalmi kormány feje lesz. Próbált vele szót érteni a kisebbségvédelmi problémákról, s nagy hatást tett rá az a határozottság, amellyel Cuno is a magyarországi németség helyzetének rendezését sürgette. A budapesti német követség november 13-i jelentése szerint „Bethlen gróf, hasonló módon, mint Bernstorff gróffal szemben, mentegetődzve válaszolta, hogy ő Magyarország határainak eddigi bizonytalansága miatt — (értsd a Felvidék és Kárpátalja katonai akcióval való megszerezhetőségéhez fűződő illúziókat) — még nem jutott hozzá, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, de a jövőben teljes erővel igyekezni fog a kérdés megoldására, és már most megbízta Dr. Steuert — ezt az innen már eléggé jellemzett renegátot — az előkészítéssel".36 Alighogy elhagyta Cuno Bethlen fogadószobáját, máris gesztusok történtek a magyarországi német kisebbség vonatkozásában. Engedélyezték az imént még megtiltott német nemzetiségi gyűlést; Gündisch telefonértesítést kapott, hogy a miniszterelnök 16-án fogadja őt, de addig tegyen látogatást Kánya Kálmánnál, a külügyminiszter állandó helyettesénél is. Ugyancsak a Cuno -Bethlen megbeszélés napján szüntette meg az eljárást a győri államügyészség Alfred Schwarz soproni ügyvéd ellen, akinek a magyarországi németség jövőjével foglalkozó röpiratát július 11-én foglalták le. Abban az időben a Sonntagsblatt megjelenését is betiltották három hétre, a Schwarz-féle röpirattal foglalkozó cikke miatt, így ez a lépés a lap számára is bizonyos rehabilitációt jelentett.3 7 Az eredetileg a Sváb-hegyre tervezett gyűlés megtartására Zsámbékon került sor 1922. november 12-én, tobbezer Buda környéki német lakos részvételével. A gyűlést Gündisch vezette, mert a német demarsra adott magyar válaszjegyzékben oly éles szavakkal illetett Bleyer előtérbe lépése taktikai okokból egyelőre nem volt célszerű. A Zsámbéj kon hozott határozat szerűit „az összegyűlt sváb parasztok, polgárok és munkások kinyilvánítják, hogy a kormány programját, mint keresztény erkölcsi alapon álló demokráciát, saját programjuknak ismerik el·. Üdvözlik gróf Bethlen István miniszterelnök ismételt kijelentéseit arról, hogy gondja lesz a magyarországi németség kulturális és erkölcsi javaira és biztosítani fogja teljes politikai szabadságát. A leghatározottabban elítélik azt a földalatti izgatást, amely arra irányul, hogy ezeket az ünnepélyesen meghirdetett alapelveket kijátsszák, és háttérbe szorítsák. A sváb lakosság különleges kívánságai: gazdasági és kulturális egyesületek alapítása, és a német tanításnyelv újból bevezetése az iskolákba." A zsámbéki határozat félreérthetetlenül célzott arra, hogy a más világnézetű és ellenzéki pártállású szociáldemokráciával szemben a magyarországi német kisebbség nacionalista mozgalma az ellenforradalmi rendszer kormányával azonos világnézeti és politikai plattformról támasztja követeléseit; számít az ígéretek valóra váltására, és elváqa a Gömbös-csoport az elleni aknamunkájának megakadályozását. A budapesti német követség nagy jelentőségűnek tartotta, hogy a zsámbéki gyűlésen ilyen határozottan történt 36 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Budapesti német követség 1922. nov. 13-i jelentése. 31 Vö. Bellér i. m. 212-213.
