Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NÉMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 17 » befolyásának: „A német kormány nem nézheti továbbra is ölbe tett kezekkel a magyarországi németség elnyomását, amely ügyében a német birodalom logikus módon csak kulturálisan, és nem politikailag vagy éppen területileg érdekelt."2

2 Az a körülmény, hogy a magyarországi német kisebbség ügye csak harmadik helyen szerepelt a német-magyar viszonyt zavaró, és kiküszöbölésre váró konfliktus-tényezőK felsorolásában, s hogy a demars a nemzetiségi elnyomás politikáját tekintve is elsősorban a Gömbös-csoport szerepére utalt, a Bethlen-kormány felé lényegesen tompította a kérdés felvetésének élét. Már Hemmer államtitkárnak a tervezett demarssal kapcsolatban a birodalmi kancellárhoz intézett július 27-i előterjesztése is „a Bethlen-kormány cselekvőképességének korlátairól" szólt, s nem utolsósorban a magyarországi németség érdekében tartotta szükségesnek Gömbös és németországi reakciós militarista barátai megfékezését, akik a magyarországi németség ügyét kikapcsolva szövetkeznek egymással és szövögetik terveiket. A németországi közvélemény erről való felvilágosításában éppen a magyarországi németség szószólóinak lehetne szerinte lényeges szerepe. A magyarországi közvéleményt viszont arról kell meggyőzni, hogy az a németországi politikai csoport, amelyre Gömbösék építenek, a német politikában „egyáltalán nem játszik mértékadó szerepet", s nem fog a jövőben sem.2 3 A német kormány demarsát Fürstenberg követ jelentése szerint Bethlen előzékenyen fogadta. Megígérte, hogy Steuer kormánybiztost azonnal utasítja a német településterületek bejárására, hogy tájékozódjék a német kisebbség helyzetéről, s azt is kilátásba helyezte, hogy Steuer közvetlen érintkezésbe fog lépni a követtel. Fürstenberg ugyanezen jelentése szerint Bleyer viszont maga kívánt „hiteles" tájékoztatást nyújtani a magyarországi németség helyzetéről a berlini Külügyi Hivatalban, s egyúttal németországi pénzügyi támogatást szerezni lapjának.24

Bleyer 1922 augusztusi útjának tárgyalásairól nem kerültek elő feljegyzések, egy későbbi utalásból azonban tudjuk, hogy Wirth kancellár is fogadta.2 5

Ez volt az első eset, hogy a német kormányfő és a magyarországi német kisebbség nacionalista mozgalmának vezetője közt titokban közvetlen személyes érintkezés jött létre. Bár Bethlen a nyár folyamán több interjút is adott németországi lapoknak, ígérve a német kisebbség ügyének méltányos kezelését, a német kormány - alighanem a Bleyer által adott helyzetkép alapján - augusztus 26-án újabb jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, amely főleg az iskolaügyi és a választásokkal kapcsolatos panaszokat téve szóvá, azt állította, hogy „a kormánynak a németséggel szemben folytatott politikája a Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatti magyarosítási törekvéseket idézi fel, s az Egységespárt soviniszta szárnyának (Gömbös-csoport) nyomására veszélyezteti a magyarországi lémetség nemzeti és kulturális sajátosságait". Az augusztus 28-i magyar válaszjegyzék szerint viszont Nyugat-Magyarország elcsatolása után is Csonka-Magyarországon 49 .eljesen német tannyelvű, és 370 vegyes tannyelvű iskola van; a nemzetgyűlésben 14 rémet anyanyelvű képviselő található; számos német tölt be magas állami tisztségeket, és ι németek gazdasági helyzete a magyar lakosságéhoz viszonyítva igen jó. Bleyer választási vereségének nem az ő német volta, hanem legitimizmusa az oka; győztes ellenjelöltje, 2 2

PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 2. Bd. 1. Fürstenberg jelentése. Bp. 1922. aug. 4. 2 3

ΒΑ, R 43.1. 156. Bd. 1. Fol. 105-110. 2 4

Lásd a 22. jegyzetet. 25

BA,R 43.1. 156. Bd. 1. Fol. 205. Aufzeichnung. Berlin, 1923. dec. 12. 2 Századok 1978/1