Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
18 TILKOVSZKY LORÄNT Josef Wild, maga is német, olyannyira, hogy a magyar nyelvet ma még fogyatékosan búja. A válaszjegyzék ezek után - nyilván Bleyer németországi lépéseinek bizonyos ismeretében — szokatlanul erős szavakkal minősítette Bleyert és a német kormányköröknek nyújtott információit: „A magyar kormány arra kéri ezért a német kormányt, hogy semmi különös jelentőséget ne tulajdonítson becsvágyukba belebetegedett egyes személyek, mint pl. Dr. Bleyer volt miniszter besúgásainak, és a magyarországi németség viszonyainak megítélésénél a tények és elfogulatlan személyek nyilatkozatai alapján jáqon el."26 A magyar válaszjegyzékben foglaltakról a Külügyi Hivatal kikérte a budapesti német követség véleményét. Fürstenberg 1922. szeptember 18-i jelentéséhez csatolva küldte meg Braun von Stumm követségi titkár e tárgyban készített feljegyzését. Ez az iskolaügyek vonatkozásában megállapította, hogy a 250 000 burgenlandi német elcsatolása után még mindig 500 000 német maradt Magyarországon, s ezeknek kevés a főleg csak Nyugat-Dunántúlon található 47 tisztán német nyelvű iskola épp úgy, mint a 370 vegyes tannyelvű az ország egyéb területein. Szóvá tette továbbá, hogy a szerb megszállás alól felszabadult területek német községeinek iskoláit magyar tannyelvűre változtatják. A német kormánybiztosság felállítását üdvözölni lehet, de Steuer személye iránt, aki régtől fogva ellenzője a német nemzetiségi törekvéseknek, nincs bizalom. A nemzetgyűlésben helyetfoglaló 14 német képviselő közül egyedül a szociáldemokrata Knaller állt ki a német kulturális jogokért ; de nem tette ezt a Bleyert legyőző, Bethlen által pártfogolt Wild, egykori k.u.k. vezérkari százados, aki csak röviddel előbb kapta meg a magyar állampolgárságot. Stumm elítélte azt a módot, ahogyan a magyar válaszjegyzék Bleyerről nyilatkozott. A magyarországi németség önzetlen és bátor vezetője nemcsak néphű, hanem feltétlenül államhű felelős személy, akinek nemzetiségi miniszterként két évig kifejtett tevékenységét magyar részről értékelték is. Nem igaz, hogy oppozícióban lenne a magyar kormánnyal szemben; nem legitimista: a választásokon a legitimizmust háttérbe szorító Ernst-Huszár-csoport tagjaként lépett fel. Valótlan, hogy külföldi útjain izgat a magyar kormány ellen. Mindössze csalódottságának ad hangot a magyarországi németek helyzetének rendezetlensége miatt, mint más hazai és szomszédországbeli németek is.2 7 Bethlen utóbb sajnálkozását fejezte ki a budapesti német követ előtt a magyar válaszjegyzék Bleyer személyével kapcsolatos kitételei miatt, amelyeket a Gömbös-csoport befolyása alatt álló külügy minisztériumi tisztviselők tollából származónak állított. Hangsúlyozta, hogy Gömbösékkel ellentétben elismeri Bleyer magyar államhűségét, amelynek bizonyságául tekinti, hogy Burgenland Magyarország számára való megtartása érdekében Bleyer híven járt el az előző (Teleki-) kormány megbízásából az illetékes berlini helyeken.2 8 Tekintettel arra, hogy Bleyernek ezt a „magyarérdekű" szerepét német részről annakidején igen gyanakvóan sőt ellenszenvvel fogadták, Bethlen alkalmasnak tarthatta ezen tanúságtételét Bleyer magyar államhűségéről a német néphez való hűsége iránti korábbi kételyek felélénkitésére, amit annál időszerűbbnek látott, mivel jól érzékelhette, hogy a német kormány és diplomáciája, valamint a német sajtó Bleyert immár a magyarországi németség elismert vezetőjeként kezdi kezelni. Loesch azonban, aki 1922 16 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 2 Bd. 2. A német kormány 1922. aug. 26-i jegyzéke és magyar kormány aug. 28-i válasza. 2 7PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 2. Bd. 2. Stumm feljegyzése. Bp. 1922. szept. 18. 2 8 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 2. Bd. 2. Stumm jelentése. Bp. 1922. okt. 22.
