Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
16 TILKOVSZKY LORÄNT német kisebbsége - szövetségesként léphetnek fel, amire kormányközi tárgyalások esetén nem lenne lehetőség. A kisebbségvédelmi kérdések megvitatásának nemzetközi fórumát a Nemzetek Szövetségének keretein kívül, épp annak kisebbségvédelmével perelve kívánták létrehozni, visszanyúlva egy Németországban már 1919-ben felmerült gondolathoz: a különböző országok munkássága nemzetközi szervezetben, internacionáléban való tömörítéséhez hasonlóan létre kellene hozni a nemzetiségek intemacionáléját (Internationale der Minderheiten), amely szerintük „épp oly erős, ha ugyan nem erősebb hatalmi tényezővé fejlődhetnék". A weimari német köztársaság budapesti követe figyelemre méltónak találta a Loesch által nemrég még „túlzott antiszemitizmusa" miatt bírált Bleyerék mostani azon javaslatát, hogy ezt a nemzetközi kisebbségi szervezetet a nemzetközi zsidóságra támaszkodva kellene létrehozni, amely „Közép- és Kelet-Európában a védelmi gondolatban erősen érdekelt lévén, a maga kiváló szervezetével, tőkeerejével, a világsajtóra gyakorolt kiteqedt befolyásával a leghatékonyabb előharcosnak számít ezen a területen".20 Az európai nemzeti kisebbségek tervezett nemzetközi fóruma csak néhány év múlva, 1925 októberében jött létre, többek közt néhány kelet-európai zsidó szervezet képviselőinek részvételével is, de korántsem a „nemzetközi zsidóság" elképzelt egyöntetű támogatásával: a zsidóság nagy része nem az etnikai elkülönülést és annak konzerválását, hanem a beolvadás lehetőségeinek biztosítását, a polgári jogegyenlőség megvalósulását vallotta céljának, s valójában a Nemzetek Szövetsége szellemiségéhez, illetve az égisze alatt kialakuló jogrendszerhez vonzódott, amelynek kialakításában — mint a fentebbiekben tárgyalt feljegyzés említette — tevékeny része is volt. A weimari Németország politikája egyelőre jobban el volt foglalva a kelet-európai német kisebbségek közvetlen titkos támogatása sürgős megszervezésének gondjaival,21 mintsem hogy komoly figyelmet fordíthatott volna a feljegyzésben középpontba helyezett azon lehetőségekre,amelyek közvetve adódhatnak abból, ha a német kisebbségek érdekében magához ragadja a kezdeményezést és a vezető szerepet az általános kisebbségvédelem propagálásában. A feljegyzésben foglaltak arról mindenesetre meggyőzték a német külpolitika irányítóit, hogy a magyarországi német nemzetiségi mozgalom helyzete indokolttá teszi „a megfelelő ráhatást a magyar kormányra", s ha ennek érdekében a német kormány a Bleyerék által kényesebbnek talált diplomáciai lépésekhez folyamodik is, nem téveszti szem elől a feljegyzés által figyelembe ajánlott tapintatot és körültekintést. A weimari Németország diplomáciájának fellépése a magyarországi német kisebbség ügyében a Josef Wirth kancellár kormánya által a Bethlen-kormányhoz 1922. augusztus 4-én intézett demars keretében történt. A demars tulajdonképpeni tárgya annak kifogásolása volt, hogy a Bethlen-kormány eltűri a valóságos „mellékkormány" szerepét játszó Gömbös-csoport szövetkezését németországi szélsőjobboldali militarista és bajor szeparatista erőkkel, tűri, hogy Gömbösék Magyarországon rejtegessék Erzberger gyilkosait, s végül, hogy a magyarországi német kisebbséggel szemben alkalmazott nemzetiségpolitikájában enged a szélsőségesen nacionalista Gömbös-csoport káros 20PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Das Deutschtum in Ungarn und seine Forderungen. Ein Minderheitsschutzprogram für die deutsche Aussenpolitik. 21 Norbert Krekeler: Revisionsanspruch und geheime Ostpolitik der Weimarer Republik. Stuttgart. 1973.13-64.
