Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

14 TILKOVSZKY LORÄNT illeszkedhetne a magyarországi németség ügyében sürgetett fellépés egy jól átgondolt német kelet-politika (Ostpolitik) kereteibe, s pártfogolta a pénzügyi támogatásra vonatkozó kérést is: „a német nép becsületbeli kötelessége, hogy kultúrális létéért küzdő törzsrészét (Stammesteil) — több mint 500 000 lélekről van szó - lehetőség szerint segítse; néhány százezer márka itt sok hasznot hajthat". Csodálatra méltónak, de kimerülőben lévőknek minősítette azokat az egyéni anyagi áldozatokat, amelyekkel a mozgalom egyes vezetői a Sonntagsblatt fenntartásához, a választási költségekhez stb. hozzájárultak.19 A feljegyzés szerint „elsősorban és a legnagyobb gyorsasággal financiális támogatásra van szükség", mégpedig „egy munkaképes vezetés létrehozására és fenntartására", de különösen a Sonntagsblatt folytatásához, mert „a lap esetleges megszűnése megfosztana a németségnek a jelenlegi elnyomással szembeni megtartása minden lehetőségétől". De a legnagyobb figyelmet mégis a Németországtól várt politikai támogatás nemcsak a jelen helyzettől sürgetett, hanem történelmileg is megalapozott voltának indoklására, s e politikai támogatás legalkalmasabbnak vélt módja felvázolására fordította a feljegyzés. Ε fejtegetések szerint a német politikának több mint ezer év óta túlnyomórészt keleti orientációja volt; a „keleti előnyomulás" (Drang nach Osten) az utóbbi fél évszázadban megszakadt azonban a belső (porosz-osztrák) ellentétek miatt, s ennek rendkívül súlyos következményei lettek. „A nyugati német államoknak a bismarcki politika által végrehajtott elválasztása az osztrák császári birodalomtól, megfosztotta a kettős monarchiában maradó német elemet népiségi támaszától": az ausztriai németek az elszlávosodás, a magyarországiak az elmagyarosodás veszedelmének lettek kitéve. ,.Különösen a magyarországi németségnek kellett megadnia az árát annak, hogy a Németországtól való elválasztás folytán meggyengült császári birodalom a magyar népben volt kénytelen új hatalmi támaszt keresni: a magyar államnak ezért ellenértékül engedélyezett önállóság mintegy 3 millió németet szolgáltatott ki a magyarosításnak; maga a német birodalom, hatalma legnagyobb teljében, külpolitikai okokból, különösen a kettősmonarchiával való szövetsége miatt, nem volt abban a helyzetben, hogy eleget tegyen elnyomott néprészei gyakori és sürgető segélykéréseinek." „Az utóbbi ötven év magyar nemzetiségpolitikájának lényege és hatása eléggé ismeretes", - írja a feljegyzés. Az asszimiláltak körében is megindult azonban a német öntudatosodási folyamat a világháború idején, amely ismét „megmutatta az utat kelet felé". Az összeomlás idején a magyarországi német nemzetiségi mozgalom maga is „a vezérszólammá emelt 'népek önrendelkezési joga' alapján kereste kibontakozási lehetőségeit, majd a forradalmak után kialakult helyzetben sikerrel „próbálta magát a parlamentbe és a kormányba is bejuttatni", de a legértékesebb, legaktívabb német néprészek elveszítése a trianoni békeszerződés következtében, kiszolgáltatta a megmaradt, még gyenge magyarországi németséget a megkisebbedett országterületen homogén nemzeti államra törekvő magyarság ellencsapásainak, amelyek a legutóbbi nemzetgyűlési választásokkor érték el eddigi csúcspontjukat. „A magyarországi németség vezetői most már időszerűnek tartják, hogy a törzsország (Stammland), azaz a német nép segítségét kérjék. Semmi lehetőséget nem látnak arra, hogy a harcot folytathassák népiségük megtartásáért Magyarországon, ha nem kapnak segítséget kívülről." A világháborús "Uo.