Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 13 tartva, nemzetközi fórumokon, így az áprilisi genovai konferencián, kisebbségvédelmet sürget, de a saját kisebbségeinek jogait vonakodik elismerni, jóllehet Bethlen miniszterelnök azon kevés magyar politikus közé tartozik, akiben van megértés a kisebbségvédelem kölcsönösségének gondolata iránt, s aki mérlegeli a magyarországi német kisebbség sorsának visszahatását Németországra, amelyre támaszkodni kíván. A követség benyomása szerint „az ő részéről - mindenesetre megfelelő ráhatás esetén — e kérdésben bizonyos előzékenység várható". Abba a helyzetbe kell hozni a magyarországi németséget, hogy szervezett kisebbséggé váljék, és hogy parlamenti úton belpolitikailag érvényesüljön. A mostani választások tanulsága, hogy „ehhez valóban külső támogatás szükséges"16 A berlini Külügyi Hivatal ekkor, a magyarországi német mozgalom teljes választási vereségének hatására szánta el magát első ízben bizonyos fellépésre: Emich Gusztáv berlini magyar követ előtt szóvátették az ügyet, és figyelmeztették a német közvélemény együttérzésére a magyarországi németekkel. A budapesti német követ pedig utasítást kapott, hogy adódó alkalommal maga is érintse a német kisebbség kérdését a magyar miniszterelnök előtt.1 7 A választási kudarc nyomán Bleyerék határozott lépésekre szánták el magukat a nélkülözhetetlennek vélt külső támogatás megszerzésére. A Népszövetségi Ligák Uniója 1922. június 3—7-i prágai konferenciája alkalmával kapcsolatba léptek a többi utódállam német népcsoportjainak vezetőivel, akikkel megegyeztek a magyarországi németség ügyében a magyar kormányra gyakorlandó együttes nyomán alkalmazásának taktikájában: a német kisebbségek együttműködését a magyar kisebbségekkel az azt igen szorgalmazó magyar kormány csak a magyarországi német kisebbség szervezkedésének nyújtott engedmények ellenében remélheti, s mindaddig, míg erre nem hajlandó, a szomszédos országok német kisebbségi politikája az ottani kormányok Magyarországgal szembeni propagandáját támasztja alá azon különbségek szüntelen hangsúlyozásával, amelyek a magyarországi és a szomszédos országokbeli németség szervezkedési szabadsága közt fennáll. Ezzel a kapcsolatfelvétellel és megállapodással Bleyerék határozottan olyan útra léptek, amely a szomszédos országok vonatkozásában Trianon következtében rendkívül feszült viszony körülményei közt hasonlíthatatlanul nagyobb felháborodás okozója lett, mint a magyarországi német mozgalom németországi kapcsolatainak kiépítése, amely pedig szintén aggodalmakat keltett, de azokat a versaillesi békerendszerrel szembeni közös érdekeltség meggondolásai sokban mérsékelték.18 Fürstenberg követ 1922. június 23-án továbbította a berlini Külügyi Hivatalhoz azt a feljegyzést, amely „A magyarországi németség és követelései. Egy kisebbségvédelmi program a német külpolitika számára" címet viselte, s amely Bleyerék felfogását rögzítette „a magyarországi németség helyzetéről, valamint a német külpolitikának a nemzeti kisebbségek védelmében való fellépéséről", beleértve „a birodalmi úton való pénzügyi támogatás biztosítását" a magyarországi német nacionalista mozgalom részére. A budapesti követ figyelemre méltónak találta Bleyerék fejtegetéseit arról, hogy — a kisebbségvédelmi gondolat jegyében folytatandó külpolitikai aktivitás részeként - hogyan "Uo. 17PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Aktenauszug über die deutschen Schritte bei der ungarischen Regierung in der Frage der deutschen Minderheit in Ungarn. Berlin, 1924. ápr. 9. '8PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Fürstenberg jelentése. Bp. 1922. jún. 23.
