Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Szenté Péter: Egy elfelejtett amerikás magyar - Haraszthy Ágoston 110
a tömegkultúra kutatási kérdései 127 Dsztály monopóliuma - nem (és éppen az osztálynélküli társadalomban nem egészében) izonos a (szocialista társadalomban különben is már megszűnt) uralkodó osztály kultúrájával, — mint ahogy a tömegkultúra sem csupán a kizsákmányoltak szellemi birtoka. Vlindegyikben megtalálhatók olyan elemek, melyek hozzáférhetők és felhasználhatók a másik oldal számára is, — ha természetes is, hogy a kultúrának a társadalmi rend stabilizálásában játszható nagy szerepe folytán, a kultúra egészének befolyásolására, irányítására az osztálytársadalomban elsősorban az uralkodó osztály fog törekedni, -lelyzetéből következő eszközei révén korszakunkban még nem is minden remény nélkül. Slár csak azért sem, mert a tömegkultúra a valóság tükrözésének — mint láttuk — ígészében alacsonyabb foka következtében mindig is könnyebben volt eltorzítható, s "elhasználható hamis tudatnak hordozására, sőt megőrzésére, fenntartására is. II. A tömegkultúra útja Anélkül, hogy annak a mechanizmusnak (szempontunkból végül is másodrangú) ílemzésébe kívánnánk bocsátkozni: milyen társadalmi-gazdasági tényezők következnénye az, hogy a legszélesebb tömegek számára a valóság a fentiekben tömegkultúrának íevezett, e valóság közvetítésére végül is csak tökéletlenül alkalmas színvonalon tükrözve ;s értelmezve jelent meg, — meg kell állapítanunk: a tömegkultúra jelentősége egy adott cor történeti kutatása számára rendkívüli jelentőségű. Hiszen — bárhogyan vélekedünk is írtékéről — a legszélesebb tömegek társadalmi tudatának kialakítása a kultúrának ebben izférájában és ennek eszközeivel megy végbe. A tömegkultúra történetének kutatása ippen ezért nem lehet független az ily módon bázisául szolgáló társadalmi mozgás kutatásától. A kultúrán belül magas kultúra és tömegkultúra megléte, épp úgy mint ezek illentéte és egysége természetesen minden társadalmi-gazdasági formáció kultúrájára jelemző: a feudalizmus utolsó évtizedeinek kelet-európai kultúrájára is. A 19. század első legyedében már meginduló változások ellenére is Közép-Kelet-Európa döntően paraszti dlágában a tömegkultúra is alapjában egyfajta egyértelműen paraszti kultúra volt, melyíek hagyományos, sőt nagyon sokban éppenséggel archaikus állagát: benne egész világkéjét, művészetét, erkölcsét, jogrendjét még csak igen kevéssé s még inkább csak a felületen cezdték meg átformálni a polgárosodásnak a falut elérő gyenge, és a közösség által csak assan és kevéssé befogadott hatásai. Az új, vizsgált korunkra jellemző tömegkultúra űbontakozása így csak akkor vált lehetővé, mikor a polgári átalakulás nyomán a parasztág a 19. század közepétől a feudalizmus felszámolásával rohamosan meggyorsuló, gyakran égiónként különböző időben lezajlott felbomlásának során egyre nagyobb tömegek :ezdenek kiszakadni a falu és a mezőgazdasági munka keretei közül, átlépve és betagoódva a városok vagy a nyersanyagforrások közelében, azok feldolgozására alapuló telepek lapvetően ipari világába. Néhány évtizeden belül százezrek életviszonyai változnak meg löntő módon: bérlakókká válnak, falusi viszonylatban elképzelhetetlen nagyságú és befo;adóképességű épületek lakóközösségében; boltból elégítik ki minden szükségletüket; nunkájuk rendjét a természet hatásaitól függetlenül, monoton ritmusban az ipar és általálan a városi igények kezdik meghatározni. Olyan körülmények ezek, melyek között, erő-
