Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Szenté Péter: Egy elfelejtett amerikás magyar - Haraszthy Ágoston 110
126 vörös károly és a társadalom változásai iránt, - a tudat fáziskéséssel történő reagálása azonban épp úgy, mint a kultúra egyes ágazatainak saját autonóm fejlődése indokolja azt is, hogy az e kultúra és az alapban végbemenő változások közötti kapcsolat nem mindig közvetlen, hanem sokszor és sokféleképpen áttételes: olyan körülmény ez, mely éppen tárgyunk, a tömegkultúra kapcsán fog rendkívüli jelentőséghez jutni. Elsősorban a kapcsolat ilyen áttételes voltának többféle lehetőségei érvényesülnek abban, hogy a kultúrát — elsődlegesen az osztálytársadalmak gazdasági-társadalmi bázisából közvetlenül kialakult, az uralkodó osztály és az elnyomottak kultúrájának szembenállásával jellemezett kettősségen túlmenőleg — számos - igaz, csupán másodlagos szempontok által meghatározott — választóvonal is tagolja. Az így létrejövő másodlagos kategóriák nem szükségképpen vágnak tökéletesen egybe a kultúrának az osztályviszonyok szerinti elsődleges kategorizálásával: mint ahogy az őket életrehívó kategorizálás szempontjai sem közvetlenül és egyértelműen osztályszempontok csupán, — ha persze az osztályszempontú választóvonal valamennyi kategóriarendszer mélyén, mintegy közös alapként valahogyan mindig megtalálható. Ilyen az a talán legelteqedtebb másodlagos kategorizálás is, melynek választóvonala a kultúra területét átszelve, a társadalmi tudatformák gyakorlati megnyilvánulásainak forma és tartalom kölcsönhatása eredményeképpen kialakított színvonala szerint kategorizálva, az így kialakított magas kultúrát és a tömegkultúrát választja el egymástól*: a kultúra kiemelkedő értékű egyedi alkotásokban, illetve átlagos vagy átlag alatti értékű tömegcikkekben jelentkező megnyilvánulási szféráját. Ám - mint. minden másodlagos kategorizálásnak, úgy ennek a szétválasztásnak alapja sem csupán formális különbségtétel az adott kulturális területre jellemző külsődleges: műfaji, stiláris jegyek szerint. Ε kategóriák mélyén az alájuk besorolható kulturális szféra kategóriánként különböző társadalmi hatékonyságát is megtaláljuk mint jellemző különbséget: a látószög kiterjedésének különbözőségét a valóság észlelésében, eltérő mélységet a valóság tükrözésében és erősen különböző színvonalat annak értelmezésében. Kétségtelen, hogy mindezen kategóriákban a színvonalasabb megnyilvánulási forma a magas kultúra. Ez adja általában a szélesebb és mélyebb perspektívát: a valóság objektívebb,hívebb ábrázolását és értékelését. De a társadalomban mennyiségileg kétségtelenül a valóságnak szűkebb, sekélyebb, felületesebb - épp ezért gyorsabban és könnyebben áttekinthető képe, esetleg éppen ezért torzítással is járó tükrözése és értelmezése fog élni és hatni. És bármilyen kézenfekvő lenne is a párhuzam: kétségtelen, hogy e magas kultúra - ha megnyilvánulásainak átértése általában mindenekelőtt olyan fokú iskolázottságot feltételez is, mely az osztálytársadalmakban túlnyomó részt az uralkodó •Szerző tisztában van azzal, hogy a szóban forgó fogalmak teljesértékű szabatos megnevezésére -éppen e fogalmak rendkívül komplex tartalma folytán - sem a „magaskultúra", sem a „tömegkultúra" kifejezés nem alkalmas. Használatukat mégis indokolja az, hogy a tárgyalt fogalmakat legszélesebben még mindig ezek fejezik ki, e fogalmaknak igen lényeges vonásaira utalva: a „magaskultúra" megnevezés a termék objektív színvonalát vagy legalábbis színvonalra irányuló tudatos igényét érzékelteti, a „tömegkultúra" elsősorban az így előállt terméknek tömegcikk és ezen át széles körű fogyasztásra szánt áru jellegére utal. A kézenfekvő kérdésre: miért különnemű a két megnevezés (lévén az egyik az értékre, a másik a funkcióra orientált), a választ a cikk is megadja, utalva az így használt két fogalomnak nem egyazon szférán belül ellentétes, hanem különböző szférákban részben minőségileg (a szerves, a zárt életformával való kapcsolatuk, vagy az autonóm alkotásokra való alkalmasság szempontjából) is más voltára: a megnevezések egyneműsége esetén eltéréseik a valóságosnál egyszerűsítettebb formában, nyersen, csupán ellentéteknek tűnnének.
