Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Hopkin; Deian: A Független Munkáspárt tagsága (1904-1910) 1217
FOLYÓIRATSZEMLE 1217 Lane, a londoni belváros gazdag előkelők által lakott része egy év alatt nagyobb vásárlást bonyolított le, mint az egész brit Kelet-Afrika lakossága. A kb. két évtizedes brit uralom után is csak az angol összexport 1-2%-át kötötték le a kelet-afrikai gyarmatok. (Egyedül az Argentínába irányuló-ferit export háromszorosan, az import pedig hatszorosan múlta ezt felül). Végezetül a szerző megállapítja, hogy a Kelet-Afrikába irányult angol expanziós törekvéseket az anyaország szociális problémái, az azok levezetésére irányuló törekvések is mozgatták. (Zeitschrift für Geschichtwissenschaft. 1975. 2. szám, 167-179. Ι.) Ν. Β. DEI ΑΝ ΗΟΡΚΙΝ: Α FÜGGETLEN MUNKÁSPÁRT TAGSÁGA (1904-1910) Hopkin is szembenéz azzal a történeti problémával, hogy kikből is állt az angol Független Munkáspárt tagsága. Hivatkozik a klasszikus irodalomra, részben Tom Mann néhány jelentésére, majd Ε. P. Thompson nagyobb írására, s megállapítja, hogy a beszámolók ezt a kérdést főként csak földrajzi értelemben közelítették meg: azt hangsúlyozták, hogy a legmélyebb gyökereket a párt Észak-Angliában, Lancashireben és Yorkshire-ben eresztette. Hopkin itt aláhúzza azt is, hogy a párt évi kongresszusainak jegyzőkönyvei ebben a vonatkozásban ugyancsak nagyon gyér felvilágosítást adhatnak. A szerző egy új forrást vonultat fel: néhány munkáslap előfizetőinek listáját. A lapok közül a legjelentősebb a párt központi heti orgánumáé, a Labour Leaderé. A Labour Leadert Keir Hardie 1893-ban alapította, s 1904-ben alakult meg az a részvénytársaság, amely a lap anyagi kiadását vállalta. Ugyanebből az időből Hopkin még két másik lap részvényeseinek listája alapján is felmérést készített. A három lap részvényeseinek áttekintése mintegy 620-800 főre terjed ki, s ez már többféle vonatkozásban is tájékoztatást nyújt. A legfontosabbat, a Labour Leader részvényeseit tekintve kitűnik, hogy a 740 részvényből 400-at csak egy-egy részvényes birtokolt (az össztőke 11%-át). míg 100 részvényen felüli kötvényeket 9 ember tartott kézben (az össztőke 43%-át). A leglényegesebb adakozók természetesen a filantróp, szocialista meggyőződésű gazdag mecénások voltak (mint E. Carpenter). A felmérésnek azonban ez csak egyik eredménye. Hopkin más szempontból is elemezte a részvényesek összetételét, s ebből kitűnt, hogy a 740 részvényből 687-et egyéni befizetés alapján kötöttek le, 34-et az egyes ILP szervezetek és 16-ot más szervezetek (a vagyoni arányok ettől részben persze eltérnek). Hopkin harmadik megközelítése földrajzi. A felmérés azt tanúsítja, hogy Lancashire körzete adta a részvénytőke 43%-át, és Yorkshire további közel 9-et, míg London és környéke közel 14%-ot, a skót felföld 9,4%rot. Érdekes a részvényesek foglalkozási megoszlása. Hopkin hét foglalkozási csoportot állított fel, s a részvényeseket ebbe sorolta. Az értelmiségieket két csoportba osztotta, különválasztva ezektől a tisztviselőket; a munkásokat pedig négybe (előmunkások, szakmunkások, betanított munkások és segédmunkások). Hozzáteszi, hogy a felvételek eleve nem lehetnek pontosak, hiszen egy szövő ugyanúgy lehet szak-, mint betanított munkás. Ami a számszerűséget illeti, a kimutatott adatok szerint az előfizetők rendkívül nagy hányada került ki a szakmunkások közül (45%), s csak 5% volt a betanított és 3,5% a segédmunkások hányada. Ugyancsak magas volt a tisztviselők, illetve üzleti eladók hányada (15%). A kétfajta értelmiségi réteg együttesen 10%-ot adott, de ezen belül a magasabb kategória (ügyvéd, építész, orvos) volt a számosabb, az alacsonyabban fizetettek (pl. tanárok) voltak kevesebben. És végül elég magas volt a kistulajdonosok (többségükben kiskereskedők, kisiparosok) aránya (11%). Mindez érdekes fényt vet a párt tömegbázisára, melynek megítéléséhez a három lap részvényeseinek három szempontból történt vizsgálata kétségtelenül új forrásként szolgál. (International Review of Social History. 1975. 2. szám, 175-197. L) J. J.
