Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Bleiber; Helmut: Az 1848-49-es ausztriai antifeudális mozgalom fejlődésének kérdéséhez 1213
1214 FOLYÓIRATSZEMLE 1214 ún. Landtagokon a reformok képviselői voltak. Keveset foglalkoznak azonban a néptömegek antifeudális mozgalmaival. Néhány modern polgári mű már felmutat némi kezdeti eredményt. (E. Zöllner, Κ. Rechner, H. L. Mikoletzky). Mégis változatlanul érvényes ma is V. Bibi 1910-ben tett megállapítása: „A márciusi forradalom okait rendkívül csekély mértékben tártuk fel." Osztrák és szovjet marxista történészek rámutattak, hogy a polgári-demokratikus (a cikkíró következetesen ezzel a terminussal él a „polgári" helyett) forradalmak előestéjén az osztályellentétek és a paraszti ellenállás rendkívül megerősödtek. A szerző ezután felvázolja a korszak legfőbb problémáit. Vizsgálódását az osztrák örökös tartományok területére, valamint Csehországra szűkíti, összehasonlítási alapul Poroszország és a Német Szövetség más államai szolgálnak. Véleménye szerint ai Habsburg-állam e periódusbeli jellegének meghatározásához meg kell vizsgálni, hogy a nemesség soraiba milyen mértékű volt a kapitalizálódási folyamat? Fontos a II. József, ill. I. Ferenc által bevezetett reformok elemzése, kihatásaik felmérése. Ausztriában a nemesség és az államhatalom sokkal erősebb és egyértelműbben feudális volt, mint Poroszországban és a Német Szövetség többi tagállamában. Mivel magyarázható ez? Hogyan tudta az osztrák kormány olyan eredményesen konzerválni a feudális uralmi rendszert? — veti fel a kérdést a szerző. Lényeges kérdés a burzsoázia társadalmi és gazdasági fejlődésének a vizsgálata. Ε téren az osztrák gazdaságtörténészek az utóbbi két évtizedben több munkát publikáltak, amelyekben bizonyítják, hogy a metternichi reakció évei gazdasági tekintetben egyáltalán nem jelentettek nyugalmi helyzetet. A kézművesség és az ipar fejlődése a Német Szövetség államaihoz képest csak fokozati különbséget mutat. A liberális nemesi, ill. burzsoá oppozíció vizsgálata — különösen a 40-es éveké - mélyebb elemzést kívánna a szerző szerint. Annyi már most is biztos, hogy ereje, kiterjedése jóval kisebb volt, mint Poroszországban vagy a délnémet államokban. Poroszországban a 40-es évek kezdetén kb. a Rheinische Zeitung alapításakor (1842) a liberális rajnai burzsoázia vette át a mozgalom irányítását. Ausztriában a polgárság még nem jutott ilyen szintre. A Habsburg-birodalom soknemzetiségi volta problematikájának említése mellett a továbbiakban arra mutat rá a szerző, hogy fontos kérdés a városi és falusi néptömegek hangulatának és aktivitásának vizsgálata, amelyek a forradalom legfontosabb hajtóerejét képezték. Ε tekintetben a cikk bőségesen szolgáltat adalékokat. Nyomatékkal mutat rá arra, hogy az 1830. júliusi forradalom jelentős befolyást gyakorolt Ausztriára. 1830. aug. 30-án Bécsben zavargásokra került sor, melyek során a résztvevők bizonyíthatóan a párizsi forradalomra hivatkoztak. A zavargások oka az volt, hogy az általános fogyasztási adót, amely minden élelmiszerre kiterjedt, 1830. májusában jelentős mértékben felemelték, s ez éppen a legszegényebb rétegeket érintette a legsúlyosabban. Az események az ladószedőkkel szembeni atrocitásokkal kezdődtek. A források 2000 és 4000 fő között ingadozva adják meg a résztvevők számát. 1830. október 9-én Prágában is hasonló események játszódtak le. Mindkét esetben katonai osztagokat vezényeltek ki az elégedetlen tömegek megfékezésére. A 30-as években több zavargásra is sor került. (Pl. 1833. nov. 12-én az osztrák-sziléziai Bielitzben). Az igazi fordulópontot azonban - csakúgy, mint Poroszországban és a többi német államokban - 1844 jelentette. A porosz-sziléziai takácsok felkelésével a szomszédos, Ausztriához tartozó területeken nagyerejű megmozdulásokra került sor (Langenbielau, Peterswalsau). Hatásukra sztrájkmozgalmat indítottak a prágai és környékbeli kartonnyomók, textil- és vasútépítőmunkások is. A szerző az észak-cseh területen nyolc jelentős felkelési gócpontot jelöl meg. További megmozdulások voltak Bécsben, Morvaországban, Stájerországban. A sztrájkolok magasabb bért követeltek. Akárcsak a német államokban, Ausztriában is rossz termést hoztak a 40-es évek. Következménye az élelmiszerárak nagymértékű emelkedése, tömeges munkanélküliség, a tömegek forradalmasodása volt. A hatóság reagálása e mozgalmakra: a nem őslakosok kiűzése a városokból, szükségmunkaalkalmak teremtése, a megtorló intézkedések fokozása volt. A bécsi dologházak fegyencszámát 1844 okt. és 1845 okt. között 171-ről 545-re emelték. A szomorú képet illusztrálja az a számadat, mely szerint a brünni dologházban az 1844-1845-ös évek halálozási arányszáma 60% volt. 1846-47-ben számos helyen törtek ki éhséglázadások. (Pl. a bécsi dologházban, ahol munkabeszüntetésre került sor, a szövőszékeket összetörték, nagyobb kenyérfejadagot követeltek, a bécsi és a
