Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Schádlich; K.: Az angol gyarmatosító törekvések indítékai a trópusi Afrikában a 19. sz. végén 1215

FOLYÓIRATSZEMLE 1215 prágai szegények lázongtak a magas élelmiszerárak miatt stb.) Ugyanebben az időben vált egyre gyakoribbá az éhező városi proletárok kivonulása a környező földekre, hogy ott élelmet szerezzenek maguknak. A 30-as évektől megerősödött a paraszti ellenállás is. A szerző számos példán szemlélteti a paraszti elégedetlenség egyre erőteljesebbé váló megnyilvánulásait. Megmozdulásaik célja: szabadulás a feudális kötelezettségektől (a kilencedtől, a tizedtől, a robottól és az egyéb járadékoktól). Egy 1837-es hatósági jelentés szerint a parasztok között elterjedt a hír, hogy az államapparátus már évekkel korábban eltörölte a kilencedet, csak a földesurak eltitkolták előlük a rendelkezést. Az 1848. márc. 13-i bécsi forradalmat közvetlenül megelőző időszakban már egész Ausztria területén parázslott a paraszti elégedetlenség. Mint gr. Sedlnitzky rendőrminiszter jelentésében összefoglalta: „valamennyi tartomány parasztsága úgy véli, elérkezett az idő, hogy feudális terhüket ellenszolgáltatás nélkül lerázzák magukról". A szerző összefoglalásként megállapítja, hogy Ausztriában a munkásosztály s annak megmozdulásai is sokkal gyengébbek voltak, mint Poroszországban és Szászországban. Ausztriában nem voltak polgárgyűlések, ének- és tornaegyletek, nem alakult ki vallási oppozíciós mozgalom, amelyek a Német Szövetség más államaiban a 40-es években már jelentős szerepet játszottak. A parasztság antifeudális mozgalma viszont Ausztriában sokkal erősebben hatott, mint a Német Szövetség többi tagállamában. Ausztriában nagyobb mértéket öltött a feudális kizsákmányolás, kisebb volt a kapitalizálódás üteme, fejletlenebb a munkásosztály és erősebb a reakció, mint az összevetésül szolgáló többi államban. A vázolt mozgalmak azonban kétségtelenül azt mutatják, hogy az ellentétek kiéleződtek, s a metternichi rendszer a 30-as, s különösen a 40-es években nagy válságot élt át. Ezt a válságot és a forradalom érlelődését a kortársak is látták. (Grillparzer, Gr. Vitzthum von Eckstädt stb.) (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1975. 1. szám, 75-86. l.) Ν. Β. Κ. SCHÄDLICH: AZ ANGOL GYARMATOSÍTÓ TÖREKVÉSEK INDÍTÉKAI A TRÓPUSI AFRIKÁBAN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A szerző cikkét a polgári történetírás néhány képviselője állításainak cáfolatával kezdi. J. Gallagher, R. Robinson és H. Denny kortárs angol történészek véleménye szerint az angolok afrikai gyarmatosító törekvéseinek nem voltak gazdasági motivációi. Nem tesznek minőségi különbséget a monopolkapitalizmus előtti és az imperialista szakasz gyarmatosító politikája között. A cikkíró megállapítása szerint a három angol történész helytelen következtetéseket von le a 19. század közepén bekövetkezett brit gyarmatosítási inaktivitás, valamint az ugyanabban az időben Indiában végrehajtott annexiók közötti összefüggésekből is. Figyelmen kívül hagyják azokat a szükségszerűségeket, amelyek Nagy-Britanniában az imperializmus periódusában jelentkeztek. A polgári történészek jelentős része kisebb módosításokkal még ma is magáévá teszi azokat a megállapításokat, amelyeket K. Kautsky tett 1898-ban írott művében (A régebbi és újabb gyarmatosító politika). Schädlich tanulmánya első felében ezeket ismerteti, majd a Kautsky véleményét bíráló s cáfoló lenini megállapításokat idézi. Ezek közül a legfontosabb az, hogy Németország és Nagy-Britannia gyarmati vetélkedése nem a védővámrendszer és a szabadkereskedelem összeütközését, hanem a két imperialista hatalom, valamint monopóliumok és finánctőkés körök egymás közötti harcát jelentette. Schädlich ismerteti Hobsbawm számadatait, aki Nagy-Britannia 1875 előtti és utáni ipari termelését és a világkereskedelemben való részvételét összehasonlítva arra a következtetésre jutott, hogy a világ tényleges gyarmatokra való felosztása Anglia számára visszalépést jelentett. A Times c. angol lap 1884-es évfolyamának egyik száma így foglalta össze az angol burzsoázia érdekeltségét (amely akkor még egyenlő volt a szabadkereskedelemmel): „Nem új gyarmatokra, hanem piacokra van szükségünk." Ebben az időben (1883-tól kezdődően) sok vita folyt az újabb területek szerzésével kapcsolatban. (Hol? milyen formában történjék? - tényleges annexióval vagy privilégiumok szerzésével, monopóliumok és más érdekszférák létesítésével? )