Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a 20. században (Ism.:Romsics Ignác) 1205

TÖRTÉNETI IRODALOM 1205 Hentzi bombáinak nyomán támadt romok, a rendet a nemzetőrésg visszamaradt alakulatai tartják fenn, ők állnak őrt a fontosabb pontokon; a Nemzeti Múzeum vagy a katonai kórház előtt" (121.1.). A fővárostörténetnek a felszabadulás előtt legnagyobb fejlődést felmutató korszakát feldolgozó munka igen gazdag forrásbázisra támaszkodik. Megtalálhatjuk ebben az egyre növekvő városi igazgatás iratai, a statisztikai kiadványok, a sajtó, a különböző publikációk njellfett a kortársi szépirodalmat is. Ez utóbbi használata azért is kiemelendő, mert ezt a történeti munkák nem mindig veszik figyelembe. A hallatlanul gazdag forrásanyag használatát nehezítette, hogy a nagyszámú hasznos és színvonalas résztanulmány mellett szintézis alig állott rendelkezésre. Talán ezzel magyarázható, hogy a kötet több mint egy évtizedes munka eredményeképpen jött létre (10.1.). A gazdagon csörgedező források ugyanakkor a kérdések bizonyos beszűkítését okozták. így kimaradt, vagy csak utalásszerűén találhatók meg a kötetben az egyesületek (köztük a szabadkőművesség), a szociális gondoskodás, a sportélet,! a bűnözés és bűnüldözés és az egyházak története. Bár ezek közül egyik sem elhanyagolható, különösen az egyháztörténetet hiányoljuk; enélkül ma már nehezen képzelhető el várostörténet. Talán helyesebb lett volna a kézirat terjedelmének csökkentése során a- témákat rövidíteni és nem teljes egészében kihagyni (ez történt különben a város mezőgazdaságtörténetével, ipartörténetének és városépítészetének egyes fejezeteivel). Külön kell szólnunk a kötet szép külsejéről; a munka az első három kötethez hasonlóan a legszebb könyvek közé tartozik. Szokatlanul nagy számú (408), nagyrészt kevésbé ismert képet tartalmaz, amelyek az olvasmányosan megírt munkát még érdekesebbé teszik. A Budapest története IV. kötete - az előző kötetekhez hasonlóan - színvonalasan megírt, tudományos és egyúttal népszerű munka. Kétségtelenül több generáció fogja megismerni belőle a főváros történetét. De példaképül szolgálhat a többi város — sőt hazánk - történetíróinak is, hiszen Budapest története egy kicsit - vagy talán nem is kicsit - az ország története is. Kállay István L. NAGY ZSUZSA: SZABADKŐMŰVESSÉG A XX. SZÁZADBAN (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1977. 177 L) A két világháború közötti magyar polgári liberális mozgalmak és törekvések kutatója egy névsorral kezdi könyvét. Különböző korok különböző nemzetiségű és gyakran egymással ellentétes társadalmi-politikai tendenciákat hordozó államfői (Lincoln, F. D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnökei, VI. György angol, Sándor jugoszláv király, Masaryk és Benes csehszlovák köztársasági elnökök), forradalmárai és szabadságharcosai (Simon de Bolivar Dél-Amerikából, Marat Franciaországból, Tadeusz Kosciuszko Lengyelországból, Nicolae Balcescu Romániából), írói (Voltaire, Goethe, Brecht), zeneszerzői (Beethoven, Haydn) és tudósai (Einstein) szerepelnek itt, hogy csak a jelesebbek legjelesebbjeit említsük a reprezentatív névsorból: s számítsuk még ide Kazinczy Ferencet, Martinovics Ignácot, Kossuth Lajost, Türr Istvánt, Klapka Györgyöt, gróf Andrássy Gyulát, Varga Jenőt, Jászi Oszkárt, Liszt Ferencet, Kosztolányi Dezsőt, Ady Endrét, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot és Benedek Marcellt, akik - mások mellett - magyar részről fémjelzik a szabadkőműves mozgalom újabbkori történetét, amiről L. Nagy Zsuzsa könyve szól. Több mint harminc éve, hogy Magyarországon nem jelent meg ilyen témájú könyv. A Horthy rendszer standard műve, Palatínus József három kötetes könyve ma már nemcsak megszerezhetetlen, hanem ideológiai beállítottsága miatt jórészt használhatatlan is. L. Nagy Zsuzsa 15 ezer példányban megjelentetett könyve könyvkiadásunknak és - egyebek mellett - történelmi ismeretterjesztésünknek ezt a hiányosságát igyekszik pótolni. A szabadkőműves mozgalom története a 18. századra nyúlik vissza. Az első szervezet 1717-ben alakult Angliában, s ugyanitt jelent meg néhány évvel később, 1723-ban a szervezet alapokmánya, amely szinte mindenütt a szabadkőművesség eszmei alapjává vált. Mit akartak a szabadkőművesek? Eredetileg mindenekelőtt filantrópok, azaz emberbarátok voltak, s a jótékonyság és a humánum