Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Horváth Zoltán: A jobbágy világ alkonya Sopron megyében (Ism.: Vörös Károly) 1199

1200 TÖRTÉNETI IRODALOM 1200 sors meghatározóinak változatosan, sokoldalúan válogatott, nagy területekre kiterjedő és rendszerezett, áttekinthető formában történő bemutatása által Horváth Zoltán munkája igen nagy segítséget nyújt mindazon kutatásoknak, amelyek a kor Sopron megyéjének történetével akár a megye egészének, akár egyes helységeinek szintjén foglalkozni kívánnak — s ábrázolásának megyei teljességénél fogva lehetőséget nyújt adatainak és tanulságainak immár országos szempontú kutatásokba való beépítésére is. Ezt az országos szempontú felhasználást a munka azáltal is nagyban megkönnyíti, hogy Sopron megye adatai szinte kivétel nélkül országosan elrendelt összeírásokra, adatfelvételekre támaszkodnak: olyan munkálatokra, melyeknek azonos szempontú, rendszerű és léptékű adatai elvben (de többnyire gyakorlatban is) minden megyei levéltárban megtalálhatók - ha ilyen, a Sopron megyei levéltáréhoz hasonló teljességben kevés helyen maradtak is meg. És ha a helyi regionális gazdasági-társadalmi fejlődés sajátosságai nemcsak közvetlenül, a bennük tükrözött valóságnak, hanem e valóság tükrözésének vonatkozásában is természetesen többé-kevésbé különböző értékűvé teszik e forrásokat - mégis még viszonylag is ezek nyújtják a leghasználhatóbb forrást regionális összehasonlító kutatásokhoz. Horváth Zoltán munkájának további jelentőségét az ilyen összehasonlítások megkönnyítésén túl az adja meg, hogy mintát szolgáltat hasonló adattárak összeállításához, bemutatva egyrészt ezeknek megoldható, útjuknak járható voltát, és a módszereket is. Történettudományunk és kivált helyiregionális kutatásunk szempontjából nagyon is kívánatos lenne, ha minél több levéltárunk kezdene hozzá anyagának hasonló módszerű közrebocsátásához. A jelenleg több helyütt is készülő (ám rendkívül idő- és munkaigényes) helytörténeti lexikonok kiegészítőjeiként vagy előmunkálataiként -ám mindenképpen az ilyenekre irányuló tudományos és társadalmi igények mielőbbi és hosszabb időre is szóló kiegészítésének jegyében. Horváth Zoltán munkája, kezdeményezése jelentőségének e méltán messzemenő elismerése mellett sem hallgatható el, hogy a munka még az adattár maga választotta szintjén is adós maradt bizonyos válaszokkal, melyek pedig éppen kezdeményezésének mint mintának jelentőségét emelhetnék. Nemcsak az adatszolgáltatás körének bővítésére gondolunk — bár ennek lehetősége is felmerülhet; elsősorban a felhasznált források forrásértékének kritikáját, elemzését kell hiányolni. Szerző szinte megjegyzés nélkül megy el az olyan — pl. az állatállomány nagyságának ingadozása s még inkább ennek szerző által adott helyes magyarázata után is joggal problematikusnak tűnő - forrástípus mellett, mint a dicális összeírások; anélkül hogy kísérletet tenne értéküknek általánosabb elemzésére. Ugyanígy nem tér ki a tényleges jobbágy birtoklás méreteire sem stb. A történészben így kialakulni kezdő kérdőjelek ellenére szerző következetesen megmarad az adat egyszerű átvételénél, még ott is, ahol pedig a problémák kérdőjelei választ várnak: olyat, amit már csak a hagyományos magyarázatokon túllépve lehet megválaszolni. És a forrásadottságok megszabta lehetőségeket (és korlátokat) tudomásulvéve is kérdés: a jobbágyvilág Sopron megyei alkonyának valóban ezek az elemek-e a legjellemzőbb, legjellegzetesebb tényezői (gondolunk elsősorban a pecsétek leírására) - nem lenne-e legalább annyira helyes (vagy talán még helyesebb) a hangsúlyt e széles, igen sokoldalú, de töredezett tematika helyett jobban koncentrálva, pl. az egyes községek jobbágyfelszabadítási folyamatának ábrázolására helyezni és az ennek során, ezt ábrázolva kibontakozó problémák és adatok összesítésével és értékelésével rendszeresebb, időben is tömörebb képen ábrázolni a jobbágyvilág alkonyát? És végül óhatatlanul felvetődik a kérdés: nem lett volna-e nagyon is indokolt a mozaikokból így kibontakozó összképnek egy legalább sajátosan történeti módszerű összefoglalása is, vagy a mozaik egyes darabjai köré legalább a problematika körvonalait meghúzva pontosan érzékeltetni az egyes darabok helyét és funkcióját a soproni jobbágyvilág alkonyának nagy körképén, ezáltal magát az egész körképet is világosabban felismerhetővé téve? Ám a válasz vagy értelmezés elmaradása nem gátolhatja meg azt, hogy az adattár adatai, táblázatai végül maguk is értelmezés, forráskritika tárgyává, s így végül ugyancsak forrássá váljanak. Ami, úgy véljük, legnagyobb elismerését jelenti Horváth Zoltán érdemes és országosan követésre méltó munkájának. Vörös Károly