Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bombelles.Marquis de: Journal. Tome 1.1780-1784 (Ism.: Gyenis Vilmos) 1197
1198 TÖRTÉNETI IRODALOM 1198 munkál a szerzőben, s ilyenkor úgy tűnik, mintha a naplóírás feledtetné merev kötöttségeinek nyűgeit. Valósággal menekül az íráshoz, elmulaszthatatlan napi teendője, hogy naplójában „beszélgessen" önmaga egyedi világáról. A most közrebocsátott első kötet az 1780-1784 közötti évek naplóanyagát adja jól megfontolt válogatási elvek szerint. Ε kötetben talán még a magánélet eseményei állnak előtérben, és az előadásmódot a „szuperintím" megközelítés és feltárás jellemzi. A legegyszerűbb életjelenségek: étkezések, betegségek, pénzügyi viszonyok, családi körülmények, feleség, gyermekek gondja, olvasmányok, színházi előadások, bálok élményei, valamint az idekapcsolódó gondolatok és érzelmek tömény együttesének kifejezését tapasztaljuk. De a magánéletből egyre inkább kifelé is fordulnak témái: minden emberi aktivitás érdekli; a tudomány, az agrár- és ipari gazdálkodás újdonságai, a hazai és külföldi utazások tapasztalatai stb. . . . Ugyanakkor mindezek mélyen beleágyazódnak XVI. Lajos és Marie-Antoinette morbid korának forradalomhoz közelítő világába. Franciaország, Párizs, Versailles és Európa nagy városainak politikai közhangulata egyaránt pártatlan megjelenítést kap. Nem a magas politika hivatalos eseményei kerülnek itt elsősorban terítékre, de sokkal inkább az emberi viszonylatok és életbeli kicsengéseik. Például miként lendülnek harcba a feleségek, nővérek, anyák, miként szövődnek a liaisonok egy-egy politikával álcázott magánérdekért. Ε jelenségek közepette a kortársakat megörökítő naplóíró szubjektíve reagál az eseményekre, az elébe kerülő jellemekre. Gyűlöl és szeret, s keresi a kiutat a szinte kibogozhatatlan labirintusból. Eredeti látásmódja felülemeli a szimpla naplóírási eljáráson, s távolról sem mutatkozik száraz, adatokat rögzítő, krónikás jegyzetelőnek. Sőt, bárha napokra tördelt egységek formájában is, de van munkája egészében valami koncepciózus, közelebbről emlékiratra, önéletírásra emlékeztető szélesebb írói látókör és ábrázoló érzékenység. Mindig szigorúan szabályozott mederben halad, tiszta világos stílussal, és semmi jele nem mutatkozik holmi írásmánia torzulásának. A szubjektív látásmód nem hamisítja meg a történelmi tényeket oly mértékben, hogy a realitástól elrugaszkodnának. így a történelmi kutatásokhoz is hasznos művet kapunk annál is inkább, mivel azt a mentalitásbeli többletet nyújtja, amivel az eseménytörténet még nem mindig számol. Ilyen értelemben kiváltképpen érdekesek lehetnek számunkra a Mária Terézia uralkodásának utolsó éveire, valamint a II. József politikai elképzeléseire vonatkozó kitérők és utalások. Sajátságos magyar vonatkozás, hogy a naplóból sokoldalú képet kapunk a Rákóczi-emigráció Franciaországban élő leszármazottjainak sorsáról, életéről. Naplóírónk ugyanis a Bercsényi-huszárok francia regimentjében szolgált tíz évig, s erről mindig nagy büszkeséggel emlékezik. Innét eredően közeli, bizalmas baráti kapcsolatba került Bercsényi Miklós kuruc főtábornok fiával Bercsényi Lászlóval, Franciaország marsalljával, továbbá unokájával Ferenccel, s teljes háznépükkel is. Ismeri múltjukat, tetteiket, érdemeiket, hibáikat. Nem egy pletykás históriát is előad róluk, de egészében nagy megbecsüléssel nyilatkozik felőlük. Szabályos portrét is fest a családfőről: „Ez az érdekes ember mindig egyenes jellem volt. . ., jó atya, jó testvér, jó férj, jó barát . . .; parasztjai imádták méltányossága és érzékeny humanizmusa miatt. Vendéglátó vidéki háza bővelkedett örömökben ..." Le is ír egy ilyen Bercsényiék-rendezte „mezei" ünnepséget, ahol többek között sátorozás és lovas harci játékok magyar módra szórakoztatták a kíváncsi vendégeket. A magyar kuruc-emigráció franciás, royalista szellemű leszármazottai más oldalról is léptennyomon belejátszanak a napló eseménysorába. (Ez a körülmény is magyarázza a szerző Habsburgpolitikát ismerő felfogását.) Esterházy Bálint — Esterházy Antal kuruc tábornagy unokája - például, mint Marie-Antoinette kegyeltje, többször is „hasznos" szolgálatot tett a márki politikai karrierje érdekében. Bombelles 1784-ben huszonöt éve tartó meghitt barátságra hivatkozhat Esterházyval kapcsolatban, minthogy már ifjúságukban együtt katonáskodtak éppen a Bercsényi-ezredben. Ε hosszú kapcsolat nyomai bőven és egészen intim összefüggésekben találhatók meg a naplóban. A politikai relációk mellett megörökíti például Esterházy (és testvérhúga) szerelmi viszonyainak bonyodalmait, házasságának kalandos, érdekeket sem megvető históriáját stb. S mindezeken belül jellemrajzok, portrék sorát, az események élvezetes bonyolítását kapjuk. Fontossága van a kiadásnak textológiai szempontból is. A sajtó alá rende, ők imponáló racionalizmussal és modern tudományos eljárással birkóznak meg eme irdatlan kézirattömeg kritikai kiadásával. Az igényes olvasó számára is pontos és világosan áttekinthető szöveget prezentálnak anélkül, hogy túlmagyarázták, agyonjegyzetelték volna. A 400 lapos könyvből 320 oldal a szöveg (lapalji jegyzetekkel), 30 lap a bevezető, s mindössze 50 a jól tájékoztató apparátus. A bevezető
