Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bombelles.Marquis de: Journal. Tome 1.1780-1784 (Ism.: Gyenis Vilmos) 1197

TÖRTÉNETI IRODALOM 1197 egészen 1848-ig megmarad a mérsékletnél, s nem jut el a feudalizmus gyökeres felszámolásának a követeléséig, s ha ugyanakkor azt is tekintetbe vesszük, hogy egyéb, fejlettségi szintjüket tekintve még elmaradottabb (vagyis feudálisabb) jellegű kelet-európai nemzeteknél jóval radikálisabb állásfoglalásokkal is találkozunk éppen a 18. században, akkor azt kell mondanunk, hogy Milnyikov magyarázata nem kielégítő. Talán arra kell gondolni, amit a szerző a cseh felvilágosodás monarchiste meggyőződéséről mond, de nem fejti ki azt, hogy ez konrétan a Habsburg-monarchia elfogadását jelenti - talán még más vonalakon is tovább kell nyomozni a magyarázat után. Milnyikov könyvének nyomós érdemeit viszont ez a hiányosság egyáltalában nem csökkenti. Sokoldalúan mérlegelő, számos új szempontot felvető munkáról van szó, s ami nem utolsósorban számít: ragyogó olvasmányról, jó stílusról, Milnyikov ért ahhoz, hogy gondolatait adekvát formában közölje olvasóival. Reméljük, hogy a cseh szellemi élet fejlődését ugyanilyen elmélyültséggel és ugyanilyen magas tudományos színvonalon vizsgálja majd tovább, számos tanulmányban és monográfiában. Biztos, hogy azokkal is a nemzetközi történeti irodalmat gazdagítja. Niederhauser Emil MARQUIS DE BOMBELLES: JOURNAL TOME I. 1780-1784 (Genève, 1978. 402 1.) A Droz Kiadó „Histoire des idées et critique littéraire" sorozatban most megjelent „naplófolyam" - kiadásának első kötete több szempontból is figyelmet érdemel. Egy olyan rendkívüli megörökítési vágyból fakadt, kéziratban maradt életmű elsőízbeni kiadására kerül ugyanis sor, amely már csak monstruózus teijedelme következtében is meglep és lenyűgöz. A 41 éven át rendszeresen vezetett napló 97 kéziratos kötetben található és összesen 28 000 lapra terjed. (S ebben természetesen nincs benne a szerző ugyancsak nagy bőségű levelezése és irományai, amelyek szintén tízezres számokkal jelölhetők.) Nemkülönben kitűnik e naplótömeg a tartalmi s formai jegyek folytán, a megörökített történelmi korszak köz- és magánéletének zsúfolt gazdagságú megjelenítése által. Feltárulnak - a naplóíró sajátos látásmódját követve - egyfelől a 18-19. század fordulójának franciaországi s európai eseményei, az „ancien régime" utolsó szakasza, a forradalom évei, a császárság kora és a restauráció kezdetei: másfelől a magánember nagy és egészen apró, mindennapos cselekedetei, kedves vagy kínos élményei. Nyilvánvaló, hogy az emlékírások szélesebb műfaji családjának beható vizsgálatához itt szinte teljes tárházat találhatunk. Mindazok az irodalmi, műfajtörténeti kérdések, amelyek a naplók összefüggésében felvetődhetnek, ebben a grandiózus műben, mint bőséges példatárban kitűnően tanulmányozhatók. A naplóíró, Marc de Bombelles (1744-1822) a kor jellegzetes alakja: a királyi udvar politikai és társasági köréhez közelálló, művelt, nagyratörő arisztokrata, aki magas katonai, diplomáciai, politikai és egyházi funkciókat töltött be. Osztályhelyzete és forradalomtól viharos kora - érthetően -szerfelett zaklatott és fordulatos életpályát jelölt ki számára. így mint emlékíró, témahiányról soha nem panaszkodhatott. Magyar szempontból az a figyelemreméltó, hogy politikai, diplomáciai tevékenysége, valamint érdeklődése és ismeretei sok ágon a közép-európai viszonylatokhoz kötik. Mint udvari ember, mint regensburgi, bécsi, velencei ügyvivő és követ igen közel kerül a Habsburg-politika közép-, kelet- és dél-európai problémáihoz, s nem utolsósorban jól ismeri a magyarországi kihatásokat is. (Jellemző a Bombelles-család „formátumára", hogy naplóírónk egyik fia Napóleon „özvegyének", Mária Lujzának lesz a félje; egy másik fia pedig az ifjú Ferenc József nevelője, majd titkos tanácsosa lesz.) A naplóban kifejeződő egyértelmű royalista felfogás annyiban nyújt érdekes adalékot, hogy Bombelles megszállottja az olvasásnak, az irodalomnak, a. színháznak s általában kora kultúrájának. Rendre beszámol ilyen irányú élményeiről, s így szembetűnő módon követhető, hogy például Molière, Voltaire, Rousseau vagy Chateaubriand nézetei miként illeszkednek felfogásába, illetőleg a felvilágosodás szelleme miként ütközik sajátos szemléletével. Az önkifejezés magasabb írói igénye is 13*