Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Mül'nikov; A. Sz.: Epoha proszvescsenija v csesszkih zemljah: Ideologija; nációnál"noe szamoszoznanie; kul'tura (Ism.: Niederhauser Emil) 1195
TÖRTÉNETI IRODALOM 1195 A. Sz. MÜL'NIKOV: ÉPOHA PROSZVESCSENIJA V CSESSZKIH ZEMLJAH: IDEOLOGIJA, NACIONAL'NOE SZAMOSZOZNANIE, KULTURA (Moszkva, Nauka. 1977 200 1.) A FELVILÁGOSODÁS KORA A CSEH TARTOMÁNYOKBAN. IDEOLÓGIA, NEMZETI ÖNTUDAT, KULTÚRA A kiváló leningrádi történész, Alekszandr Szergejevics Milnyikov a 18-19. századi kelet-európai nemzeti mozgalmak politikai és kulturális fejlődésén belül, melynek összehasonlító vizsgálatában is igen figyelemreméltó eredményeket produkált, különösen behatóan foglalkozik a cseh felvilágosodással, ahogy arról Vznik národne osvícenské Ideologie ν ceskych zemích 18. století. Prameny národního obrození (A nemzeti felvilágosult ideológia létrejötte a cseh tartományokban a 18. században. A nemzeti megújulás forrásai) c. cseh nyelven megjelent nagy monográfiája is mutatja (Praha. 1974). Legújabb könyve nem ennek a régebbi monográfiának kibővítése vagy változata, hanem egészen új szempontokat és újabb adatokat felvető értékelése az egész cseh felvüágosodásnak, megfelelő kelet-európai kontextusba ágyazva a kérdést. A korabeli gazdag folyóirat-anyag és irodalom, számos levéltári forrás és az illetékes szakirodalom fölényes ismeretében átfogó képet ad a cseh, illetve csehországi felvilágosodás fő kérdéseiről, nagy anyagot mozgat meg, de ennek mindenkor ura marad és szuverén módon teszi fel a kérdéseit. Mint az alcím (és iménti megjegyzésünk) is jelzi, a nemzeti öntudat kérdésének fejtegetéseiben végig alapvető szerepet juttat. Először a felvilágosodás előtörténetét és társadalmi alapjait veszi vizsgálat alá. Természetesen a városi rétegekben találja meg a felvilágosodás hordozóit, de hangsúllyal mutat rá arra, hogy a parasztságnak is szerepe volt. Ti. a feudális rend alapvető terheit ez a parasztság hordozta, az harcolt ellene nap mint nap, s a felvilágosodás éppen ezt a feudális rendszert bírálta. A parasztság alapvetően osztályköveteléseit tudatosította, amennyire tudatosításról egyáltalában szó lehet, de a cseh nyelv használata révén a nemzeti öntudat elemeiről is beszélhetünk. Azt a szovjet történetírásban az utóbbi években erősen vitatott kérdést, vajon beszélhetünk-e paraszti ideológiáról vagy csak társadalmi pszichológiáról, igen okosan azzal a kompromisszummal oldja fel, hogy eredetileg szociál-pszichológiai jelenségről van szó, amely azonban egyre tudatosabbá válik és így átfejlődik paraszti ideológiává. Ennek számos összetevője tudatosodik azután a felvilágosodás polgári eszmerendszerében. Igen érdekes, ahogy az európai felvilágosodáson belül három típust különböztet meg. Az első, klasszikus csak a legfejlettebb országokban alakult ki (Anglia és Franciaország). A másodikba azokat az országokat sorolja, amelyekben a kapitalizmus fejlődését a feudális viszonyok és a nekik megfelelő ideológiai és közjogi tényezők és intézmények gátolták (Oroszország, Poroszország, a tulajdonképpeni, vagyis német-ajkú Ausztria, Lengyelország a felosztások előtt), végül a harmadikba azokat az országokat, amelyekben az előbbi gátak mellé még a nemzeti függetlenség hiányát is számításba kell venni. (Hadd jegyezzük meg zárójelben: jobb volna nem országokról, hanem népekről, vagy - némileg idő előtt - nemzetekről beszélni, s akkor a tipológiával már teljesen egyetérthetünk.) A cseh felvilágosodást négy alkorszakra tagolja. Az első a 17-18. század fordulójával kezdődik, a korai európai felvilágosodás eszméivel való megismerkedés korszaka ez, amikor ezek az eszmék elszórtan feltűnnek a cseh szellemi életben. A második a korai felvilágosodás korszaka az 1740-es évek derekától az 1770-es évek végéig, amikor megkezdődik a felvilágosodás adaptálása a cseh társadalmi valóságra és ez jelentkezik az élet különböző szféráiban. A felvilágosodás virágkora az 1770-es évek végétől az 1790-es évek elejéig tart. Utána következik a felvilágosodás utóélete, amikor a felvilágosult ideológia mintegy belenő a korai nemzeti ideológiába. Ezzel a negyedik korszakkal Milnyikov könyvében érdemben nem foglalkozik, mert ezt - teljes joggal - egy következő monográfia témájának tekinti. Valójában az első, bevezető korszakot is röviden tárgyalja, a társadalmi alapokkal együtt, így részletesen csak a második és harmadik korszak jelenségeit vizsgálja. A felvilágosodás ideológiáját néhány nagyobb témakörben kíséri nyomon. Megállapítja, hogy egyik jellemvonása a lelkiismereti szabadságért vívott harc, az egyház szellemi uralma ellen, a másik, ezzel összefonódva, a gondolat-13 Századok 1978/6
