Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165
1176 Ε. M. ZSUKOV tethető össze a konkrét történeti anyag elméleti értelmezéséről és általánosításáról való lemondással. Már említettük, hogy a polgári tudományos gondolkodás olyan tekintélyes képviselője, mint A. Comte, a pozitivizmus megalapítója, már a múlt század elején megfogalmazta a „szociális fejlődés" és a „szociális jelenségek kölcsönviszonyának" törvényét. Comte és követői a vulgáris evolucionizmus oldaláról a determinizmus elvét állították szembe koruk történetírásával, amely a történelmi jelenségek abszolút véletlenszerűségét bizonygatta. Természetesen a Comte-féle pozitivista determinizmus teljesen annak az eszmének volt alárendelve, hogy az emberiség egész addigi fejlődése következetes és céltudatos előkészület volt a burzsoá társadalom mint a civüizáció csúcsának megteremtéséhez. „Ez a konkrétság azonban a pozitivista szociológiától mélységesen idegen volt. A Comte-féle társadalmi dinamika ,absztrakt történelem', ,emberi nevek, sőt népnevek nélküli történelem' maradt. A társadalom ,törvényeire' és ,fejlődési stádiumaira' nem az empirikus történelemből következtettek, hanem bizonyos általános filozófiai alapelvekből."30 A pozitivista determinizmus és a „törvényszerűség" hirdetése spekulatív jellegű volt és távol állt a reális történelmi folyamattól. Ami a jelenkori neopozitivistákat illeti, ők Comte-hoz viszonyítva nagymértékben visszaléptek. Ennek ellenére meg kell jegyeznünk, hogy távolról sem az összes polgári történész és szociológus veti el a történelmi fejlődésben meglevő törvényszerűséget. Amíg például K. Popper angol pozitivista teljes mértékben tagadja, hogy a társadalom életében objektív törvényszerűségek vannak és csak azokat a „társadalmi törvényeket" ismeri el, amelyeket az emberek állapítanak meg önkényesen, addig a polgári tudósok nem kis része kompromisszumos megoldásra törekszik. F. G. Maier nyugatnémet töréténész, aki tagadja, hogy a történettudomány képes objektív törvényszerűségeket találni a történelmi folyamatban, kénytelen (Max Weber szellemében) elismerni a jelenségek tipizálásának szükségességét a történelemben. Ezért Maier megengedhetőnek tartja a történelmi események bizonyos „szériájára" vonatkozó „általános kijelentéseket", amelyek mindazonáltal hipotézisek maradnak.31 Egyes polgári történészek még azt is megkockáztatják, hogy elismerjék, a társadalom fejlődésében vannak bizonyos törvényszerűségek, bár ezt rengeteg fenntartással teszik. Ebben a vonatkozásban tipikusnak mondható M. Bouvier-Ajam francia történész álláspontja, aki elismeri, hogy a szociológia rendeltetése a társadalmi folyamat és az ezt alkotó elemek összességének vizsgálata,míg a történelem kötelessége: az említett folyamat konkrét tényeinek és egyes fázisainak elemzése. A gazdaságtörténet kutatásának tapasztalatára hivatkozva Bouvier-Ajam kijelenti, hogy nem lehet állandóan érvényes törvénynek nevezni például azt a kutatások által már többször igazolt tételt, hogy a pénzforgalomban a nem teljes értékű pénz kiszorítja a teljes értékűt. Bouvier-Ajam ezért úgy véli, hogy a történelmi törvény fogalma feltételes jellegű. Bármelyik történelmi törvényből hiányzik az egyetemességnek az a foka, amely lehetővé teszi, hogy az előbbi törvénynek nevezzék.3 2 3"Lásd: I. Sz. Kon: Történelem és szociológia. In.: Történelem és filozófia. Budapest, 1974. Gondolat. 228. 31 F. G Maier: Der Gesetzbegriff in den historischen Wissenschaften. „Studium generale", Berlin -Heidelberg-New York, 1966. Heft 11. 3 2 M. Bouvier-Ajam: Essai de méthodologie historique. Paris, 1970.
