Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165
SZOCIOLÓGIAI ÉS TÖRTÉNELMI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK 1177 Az elmondottakból kitűnik, hogy az említett szerző csakúgy, mint a marxista történetfelfogás egyéb kritikusainak többsége, a történelmi törvényszerűséget teljesen mechanisztikus szellemben értelmezik. Fentebb már szó volt arról, hogy az objektív törvényszerűségek mindenekelőtt az élenjáró társadalmi erők aktivitásában jutnak kifejezésre. Ez az aktivitás azonban igen éles harcot tételez fel a régi és az új között. Ez a harc különböző formát ölthet és különböző síkokon mehet végbe. Ez lehet közvetlen gazdasági harc egy meghatározott társadalmigazdasági formáció méhében létrejött új, haladóbb rendszer „életben maradásáért" és megszilárdításáért. Az új és a régi összeütközése gyakran eléggé leplezett formában mint viszonylag absztrakt politikai, filozófiai vagy vallási doktrínák párharca nyilvánul meg. A termelőerők szintje és a termelési viszonyok közti összhang általános szociológiai törvénye és egy másik, nem kevésbé fontos általános szociológiai törvény — az osztályharc törvénye az antagonisztikus osztálytársadalmakban — együtt határozzák meg a társadalom fejlődésének fő tendenciáját és ugyanakkor a társadalmi haladás általános irányát is. Emellett nyilvánvaló, hogy az osztályharc ellenállást tételez fel a történetileg eltűnő, önmagukat túlélt társadalmi viszonyokat és rendszereket képviselő reakciós társadalmi erők részéről a fellépő újjal, a haladóval szemben. Az antagonisztikus osztálytársadalmakban a társadalmi haladás a régi és az új ádáz küzdelmében valósul meg. „Ellentét nélkül nincs haladás. Ennek a törvénynek volt a civilizáció mindvégig alávetve."3 3 A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a szemben álló társadalmi erők harca váltakozó sikerrel folyhat. A tendencia-törvénnyel szemben áll az objektíve meglevő ellentendencia, mely kifejezésre juttatja a helyét önként az újnak átengedni nem kívánó régi tehetetlenségi erejét. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak az általános elméleti elgondolások, hanem a világtörténelmi folyamat menetének tanulmányozása is objektív alapot ad e folyamat perspektívájának optimista elemzéséhez. A társadalmi fejlődés objektív törvényeinek vizsgálata távlatot nyit a történelmi folyamat megalapozott prognosztizálására. Az emberiség múltja egyre nyilvánvalóbban úgy jelenik meg, mint belső ellentmondásosságában rendkívül bonyolult, de mégis megmagyarázható előrehaladás, nem pedig mint elszigetelt tények és események amorf halmaza. Ez lehetővé teszi, hogy hidat építsünk a múlt és a jelen között és a mát úgy tekintsük, mint a tegnap folytatását. Ily módon a történelemnek mint tudománynak, lehetősége van arra, hogy túllépjen azokon a szigorúan körülhatárolt kereteken, amelyek elkülönítik a reális élettől, s elfoglalja helyét azok között a tudományágak között, amelyek arra hivatottak, hogy elősegítsék a társadalmi aktivitás fejlődését, továbbá azoknak a feladatoknak a megértését, amelyek nemcsak a mára, hanem a holnapra is várnak. A kommunista és a szocialista építés jelenlegi szakasza a világ élenjáró országaiban egész sor, korábban nem ismert gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális problémát és jelenséget vetett fel, amelyek az új világ kialakulása során születnek. Éppen ez teszi lehetővé, hogy először éppen az érett szocialista társadalom sajátos törvényszerűségeit 3 3 MEM, 4. köt. 61.
