Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165
SZOCIOLÓGIAI ÉS TÖRTÉNELMI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK 1173 A történettudomány már gazdag anyagot gyűjtött össze a reálisan létezett és létező történelmi törvényszerűségekről, amelyek a társadalmi jelenségek megismerésének marxista módszere révén tárultak fel. Most a meglevő adatok bizonyos rendszerezéséhez kell hozzákezdeni, s ez a történettudomány fontos feladata, melynek megoldásához az szükséges, hogy a történészek együttműködjenek a filozófusokkal és a többi társadalomtudomány képviselőivel. Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek „osztályozására" törekedő kutatók munkájának ösztönzésekor csak attól az időnként megfigyelhető tendenciától kellene óvni, amely abszolutizálja e törvényszerűségek „egzakt", matematikai kifejezésének lehetőségét. A társadalomtudomány „matematizálása" lényegbevágó jelentőségű a konkrét kutatások módszerének gazdagítása szempontjából. Naivság lenne azonban azt feltételezni, hogy egyebek közt olyan társadalomtudomány, mint a történelem pontosságát teljességgel biztosítani lehet a matematikai formulák széles körű alkalmazásával. A tudós által felhasznált objektív anyagnak csak egy része vethető megalapozott formalizálás alá. A történettudomány fejlődése szempontjából a legnagyobb érdeklődésre a társadalom törvényszerű mozgásának az a területe tart számot, amelyet közvetlenül a társadalmi-gazdasági formációk elmélete vizsgál. Éppen ezen a területen a legnyilvánvalóbb és a legélesebb a materialista és az idealista történelemfelfogás ellentéte és kibékíthetetlensége. Ez vonatkozik mind az emberiség előrehaladásáról és a társadalomnak a viszonylag alacsonyabb szervezeti formáktól a magasabbak felé történő mozgásának egymást követő fokozatairól vallott általános kiindulási tételre (szociológiai törvényre), mind pedig valamennyi meghatározott társadalmi-gazdasági formáció objektív fejlődési törvényszerűségeinek elemzésére. A marxizmus ellenségei úgy igyekeznek tagadni a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek meglétét, hogy mindenekelőtt azoknak a konkrét formáknak sokféleségére hivatkoznak, amelyeken belül ez a fejlődés végbemegy. Az antimarxista kritika fő éle éppen a társadalmi viszonyokban levő törvény fogalma ellen irányul. A fő érvek abban összegezhetők, hogy a történelmi fejlődés kizárja az egyforma, egybeeső szituációk lehetőségét és, a természettől eltérően, ahol a törvények reálisan léteznek, lehetetlenné teszi az objektív társadalmi törvényszerűségek kikövetkeztetését. Mellesleg megjegyezzük, hogy a társadalmi fejlődés specifikumát egyáltalán nem jellemzi az események és jelenségek megismételhetetlensége és egyedisége. A természetben is van megismételhetetlenség és rendkívül sokfélék az olyan jelenségek és formáik, amelyek ennek ellenére objektív törvényekkel magyarázhatók.2 2 A társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek elismerése vagy tagadása a legfontosabb vízválasztó a marxista és a nem marxista történetírás között. A marxizmus mai ellenségeinek többsége azzal igyekszik megkerülni a történelmi folyamatban meglevő objektív törvényszerűségek elismerését, hogy magának a „gazdasági determinizmus" fogalmának vagy korszakra vonatkozók; 3) azok a törvényszerűségek, amelyek bizonyos társadalmi-gazdasági formáció vagy történelmi korszak létezésének csak egyes periódusaiban működnek. (J. Topolski: Metodologia historii. Warszawa, 1973. 563-564). 22 Lásd: V. A. Gyjakov: Metodologija isztorii ν proslom i nasztojascsem. Moszkva, 1974. 66-67.
