Századok – 1978

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165

1172 Ε. M. ZSUKOV sem tagadhatja, hogy a történelemben rengeteg „véletlen" van. Ebben az értelemben nemcsak az alternativitásról kell szólni, hanem azoknak a variánsoknak a tömeges előfordulásáról is, amelyek szerint a történelmi események alakulhatnak. Ez azonban éppenséggel nem vonatkozik a történelmi folyamat általános irányára, amelyet végeredményben mindig a társadalom gazdasági szükségletei határoznak meg. A konkrét történelmi folyamat bonyolult és ellentmondásos. Mint már említettük, az emberi társadalom előrehaladása soha nem egyenes vonalú, hanem mindenféle útvesztővel jár. Ebben, de csakis ebben az értelemben lehet beszélni az alternativitásról a történelemben. Tehát a meghatározott formáról van szó, amelyben megvalósul a társadalom fejlődése, mely ennek ellenére alá van rendelve az objektív törvények hatásának. Az alternativitás többnyire valamelyik társadalmi organizmus mikrofolyamataiban nyilvánul meg. Minél nagyobb a történelmi mérték, annál határozottabban rajzolódik ki a fő tendencia — a társadalmi fejlődésnek a „véletlenek" tömegét leküzdő törvényszerűsége. Az elmondottakból következik, hogy az alternativitás a történelemben korlátozott, feltételes jellegű, s nem érvényteleníti a társadalmi fejlődés általános törvényszerűségeit. Ugyanakkor a történelmi fejlődés determinizmusát nem szabad leegyszerűsítve értelmezni. Az új történelmi törvények feltárásának természetesen nincs és nem is lehet „monopóliuma". Nem helytálló az a néhány szociológus által vallott nézet, miszerint a történettudománynak egyáltalában „nem adatott meg", hogy a társadalmi fejlődés valamiféle törvényeinek feltárásával és megfogalmazásával foglalkozzon, mivel ez — a szociológia feladata.1

8

„Ha minden résztudomány az általánost a létezés különös formájában kutatja, akkor azok is különös általános törvényszerűségeket tárnak fel. A törvény — az általánosság formája és ez az általánosság nem mindig lehet korlátozott, legalábbis mennyiségi vonatkozásban nem."1

9 A. Szaff lengyel filozófus ebben a vonatkozásban azt íija: „Amikor a marxista történetírás konkrét történelmi képet hoz létre, a fejlődés törvényeit kutatja és tátja fel; tehát nagymértékben azt teszi, amit a szociológia is. Másrészről a szociológia a fejlődés törvényeinek feltárásakor és megfogalmazásakor konkrét történeti anyagra támaszkodik, számára a történelem nemcsak szemléltető anyag, hanem ez képezi reális alapját is."2

0 A társadalom vizsgálatával foglalkozó tudományok növekvő differenciálódásával egyidejűleg erősödik együttműködési, sőt integrációs tendenciájuk is, ami lehetővé teszi a társadalmi fejlődés legbonyolultabb jelenségeinek és folyamatainak sokoldalú és komplex kutatását. A társadalmi mozgás új törvényszerűségeinek feltárása éppen a különböző társadalomtudományok, köztük a történelem művelőinek alkotó együttműködése eredményeként a legvalószínűbb. Konkrét kutatást igényel a különféle törvények kölcsön viszonyának kérdése, mind belső hierarchiájuk és kölcsönös kapcsolatuk tekintetében, mind pedig a tér- és időbeli működési szféra vonatkozásában.2

1 1 "Lásd: V. P. Rózsin: Vvedenie ν markszisztszkuju szociologiju. Leningrad, 1962. 36-37. "Γ. /. Οjz er man: Problemü isztoriko-filoszofszkoj nauki. Moszkva, 1969. 269. 2"A. Szaff: Obiektywny Charakter praw historii. Warszawa, 1955. 305-306. 21

J. Topolski lengyel történész, amikor a történeti kutatásban az anyag kifejtésének (amelyet „elbeszélésének nevez) az elveiről elmélkedik, a törvényszerűségek három kategóriáját említi: 1) valamennyi társadalmi-gazdasági formációban működők; 2) csak egyetlen társadalmi-gazdasági formációra